Legutolsó felbocsátásakor két geostacionárius pályára szánt távközlési műholdat indítottak az európai nehézrakétával.
Az Ariane-5 VA261 jelzésű repülése – ahogy minden korábbi is – a Francia Guyanában fekvő Kourou űrközpontból (ELA-3 starthely) indult. Az időpont – műszaki okokból június közepéről elhalasztva – július 6-án magyar idő szerint pontban 0 órakor (helyben az időzóna.különbség miatt természetesen még 5-én) volt, a hasznos teher pedig a francia Syracuse-4B (Comsat-NG-2) és a német Hienrich Hertz (H2Sat) távközlési műhold. Mindkettő a geostacionárius körpályát célozza meg, ahová saját hajtóműveik segítségével jutnak el most kialakított, elnyúlt átmeneti pályájuk földközeli pontjának fokozatos megemelésével.
(Kép: Arianespace)
Az Ariane-5 legutolsó startja egyben a rakéta 117-edik, valamint az idei második indítása volt. Előzőleg áprilisban az Európai Űrügynökség (ESA) JUICE Jupiter-szondáját állították pályára ilyen hordozóeszközzel. A mostani teljes felbocsátott tömeg 7680 kg volt.
(Fantáziakép: OHB)
A két műhold közül a Heinrich Hertz indításának megrendelője a német űrügynökség szerepét betöltő DLR (Deutsches Zentrum füt Luft- und Raumfahrt). Érdekesség, hogy az Aranespace vállalat most először hajtott végre űrindítást a DLR megbízásából. Az űreszköz fejlesztésének és építésének fővállalkozója az OHB System AG, a programban 41 másik ipari és kutatóintézeti partner vett részt. A Heinrich Hertz állomáshelye az Egyenlítő és a 0,5°-os hosszúsági köz metszéspontja fölött közel 36 ezer km magasban lesz, ezt a geostacionárius pozíciót várhatóan egy hónapon belül éri el. A fejlett technológiákat alkalmazó műholddal új korszakot szeretnének kezdeni a német műholdas távközlési szektor történetében. Ez az első olyan német távközlési hold, amelyen olyan új műszaki megoldásokat és módszereket próbálnak ki a gyakorlatban, amelyek később más, akár kisebb, alacsonyabb pályán keringő űreszközökön is alkalmazhatóak lesznek. Az „okos műhold” fedélzetén jelentős adatfeldolgozó kapacitás működik majd, a földi szakemberek pedig rugalmasan átprogramozhatják az újabb és újabb megoldások tesztelésére.
A két Syracuse-4 műhold. (Kép: )
A Syracuse-4B a francia katonai távközlési műholdak sorozatának legújabb tagja. Feladata a fegyveres erők egységei közötti biztonságos, zavarás ellen védett és titkosított kommunikáció biztosítása, legyenek azok a szárazföldön, a tengereken vagy a levegőben. Kapacitásait a francia hadsereg mellett a NATO és EU szövetségesek is használhatják. A 2021 októberében, ugyancsak egy Ariane-5-tel felbocsátott Syracuse-4A a Thales Alenia Space vezetésével, míg a mostani 4B jelzésű példány Airbus Defence and Space fővállalkozásában épült. Mindkettő a legkorszerűbb, ionhajtóműves platformokon alapul.
Ami a most „visszavonuló” Ariane-5 rakétát illeti, felbocsátásainak története 27 évvel ezelőtt, 1996 júniusában kezdődött. Bár az első start kudarccal, az ESA Cluster műholdnégyesének elvesztésével végződött – ezeket később páronként egy-egy Szojuz rakétával pótolták –, az Ariane-5 típus később igen megbízhatónak bizonyult. A mostanival együtt 117 startkísérletéből 112 végződött sikerrel. Így közel három évtizeden át az Ariane-5 lett a kulcsa annak, hogy Európa saját, független űreléréssel rendelkezzen. Az ezzel a rakétatípussal felbocsátott nagy méretű tudományos űreszközük közül érdemes megemlíteni az ESA XMM-Newton (1999), valamint Herschel és Planck (2009) űrtávcsöveit, a Rosetta üstököskutató űrszondát (2004), a Merkúrhoz indított BepiColombót (2018), vagy a a már említett JUICE-t (2023). 2021-ben a James Webb-űrtávcső is egy Ariane-5 rakétával startolt. De ez a típus juttatta alacsony Föld körüli pályára az ESA óriási Envisat földmegfigyelő műholdját (2002) és Ariane-5 rakéták szolgáltak az európai ATV teherűrhajók indításaira is a Nemzetközi Űrállomáshoz (összesen ötször, 2008 és 2015 között).
Az Ariane-5 összesen közel 150 távközlési és meteorológiai műholdat indított geostacionárius pályára. Nagy előnye volt, hogy kapacitása lehetővé tette az ilyen űreszközök párosával való felbocsátását. A rakétának jelentős szerepe volt Európa saját műholdas navigációs rendszere, a Galileo kiépítésében is. Három start alkalmával 12 Galileo holdat bocsátottak vele közepes magasságú Föld körüli pályákra, 2016–2018 között.
Az Ariane-5 történetének képeiből összeállított videó. (Forrás: ESA / YouTube)
Az Ariane-5 kulcsszóra keresve százszámra találhatók cikkek az Űrvilág archívumában, az elsők már 2002-ből, hírportálunk indulásának évéből. Abban az évben decemberben beszámoltunk például az Ariane-5 ritka kudarcainak egyikéről, az ECA változat sikertelen bemutatkozó repüléséről.
Itt az idő, hogy a rakétát felváltó Ariane-6 folytassa a sikersorozatot. Az új típus első indítása elvileg még az idei év vége előtt megtörténhet, de valószínűbbnek tűnik, hogy átcsúszik 2024-re... Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Európai mozaik – 2023. március–április
GYORSHÍR: Úton a JUICE
Ariane-5: két műhold, három rekord
GYORSHÍR: Úton a James Webb-űrtávcső
Európai mozaik – 2023. május
Az Ariane-5 utolsó startja (Spaceflight Now)
Havonta jelentkező sorozatunkban az ESA és az európai országok űrtevékenységének olyan híreivel jelentkezünk, melyek önálló cikkhez rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
