Aki sosem repült – mostanáig. Avagy kicsoda Ed Dwight, aki 90 évesen talán eljuthat a világűr „határára”?
A Blue Origin amerikai vállalat május 19-én tervezi indítani szuborbitális (100 km-es magasságú ballisztikus) repülésre újabb rakétáját, az NS-25 jelzésű starttal. Mint a szám jelzi, ez a vállalat 25. indítása. A korábbi 24 startból hat volt személyzetes, amelyekkel eddig 31 személy jutott fel az ún. Kármán-vonal fölé. A most „űrugró” turisták Mason Angel, Sylvain Chiron, Kenneth L. Hess, Carol Schaller, Gopi Thotakura és a 90 éves (!) Ed Dwight.
Cikkünk főszereplője az 1933 szeptemberében született Edward Dwight (Ed Dwight) berepülőpilóta. (Nem keverendő össze Ed White-tal, aki 1965-ben első amerikaiként lépett ki űrhajóból a világűrbe, majd az Apollo-1 jelű űrhajó-berepülésre készülve, Virgil Grissommal és Roger B. Chaffee-vel egy földi kabintűzben vesztette életét 1967-ben. – A szerző megj.) Ed Dwight 1951-ben első afroamerikaiként érettségizett a Bishop Ward középiskolában Kansas City-ben, szóval „a délen”… Két évvel később ösztöndíjasként a Kansas City Ifjúsági Kollégiumban festészetet és szobrászatot tanult, és művészeti oklevelet szerzett, majd 1953-ban bevonult az Amerikai Légierőhöz. Felavatott repülőtiszti szolgálatát 1955-ben mint hadnagy kezdte meg a Williams Légierő Bázison, Phoenix közelében.
Miközben már berepülőpilótának képezték, cum laude repülőmérnöki BSc fokozatot szerzett 1957-ben. Ezt követően a híres „Edwards”-on 1961-ben berepülőpilóta, majd egy évvel később repülési és űrrepülési kutató oklevelet is „begyűjtött”. Még 1961-ben – az akkor a legendás Chuck Yeager által vezetett, az Edwards-on települt – Aerospace Research Pilot School felkérést kapott, hogy küldjön néhány berepülőpilótát a következő NASA űrhajós csoportba. Yeager szerint Curtis LeMay tábornok (a második világháborús csendes-óceáni nagy légibombázások „atyja”, és akkor épp a Légierő vezérkari főnöke) személyes hívta fel telefonon azzal, hogy „Bobby Kennedy színesbőrűt akar a világűrben. Keríts egyet a kurzusra!” Yeager elküldte tehát azt a Dwightot a válogatásra, akiről később azt nyilatkozta: „átlagos pilóta volt, aki politikai okokból került A listára”. (Nyilván a berepülőpilóták között (!) lehetett átlagos. – A szerző megj.) Dwight később úgy nyilatkozott Yeagerről, hogy „egy rasszista volt, aki el akarta őt takarítani”. Mindenesetre Dwight próbálkozhatott, de az 5 láb 4 hüvelykes (mindössze 163 cm-es) magassága (és valószínűleg több más ok miatt) végül nem került be az űrhajósjelöltek közé. A második NASA űrhajós osztály (NASA Group-2, vagy nem hivatalosan a The Next Nine, The Nifty Nine, The New Nine) nélküle állt össze 1962 szeptemberében. A kilenc főből álló csapatnak olyan legendák lettek a tagjai, mint Neil Armstrong, Jim Lovell, John Young, vagy épp Ed White.
Végül az űrrepülőgép-program lett az, amelyben nagy számban jelentek meg afroamerikai űrhajósok. Közülük az első kettő valódi legenda lett. Guion Stewart Bluford Jr. (1942) repülőmérnök és vadászpilóta, valamint Ronald Erwin McNair (1950) fizikus 1978 januárjában kerültek be a 35 fős Shuttle-osztályba (NASA Group-8, TFNG, Thirty-Five New Guys). Végül Bluford lehetett 1983-ban az első afroamerikai a világűrben és összesen négy Shuttle-repülésben vett részt 1983 és 1992 között. (Érdekes kérdés egyébként „az első afroamerikai” definíció. A helyzet ugyanis az, hogy amennyiben az AMERICAN-t úgy értjük, mint „az Egyesült Államok állampolgára”, akkor ez valóban Blufford. Amennyiben azonban úgy értjük, hogy „az amerikai kontinens lakója és szülöttje”, akkor Blufford a második helyre szorul! A helyzet ugyanis az, hogy az Interkozmosz-program keretében, 1980-ban, az afrikai felmenőkkel rendelkező kubai Armando Tamayo Méndez dolgozott a Szaljut-6 űrállomáson. Ezzel pedig egyszerre lett nem csak az első kubai és „latin” a világűrben, de az első „nem amerikai a világűrben a nyugati féltekéről”, és az „első űrhajós az amerikai kontinensről”. – A szerző megj.)
McNair 1984 februárjában repülhetett először a Challengerrel, majd 1986 januárjában – második repülését megkezdve – ugyanennek az űrrepülőgépnek a felrobbanásakor vesztette életét. Az osztály harmadik afroamerikai tagja Fred Drew Gregory (1941), a légierő berepülőpilótája, aki három STS repülést teljesített 1985 és 1991 között. 2005-ben pedig egy rövid ideig (Sean O’Keefe és Michael D. Griffin megbízatásai között) a NASA ideiglenes ügyvezető igazgatója is volt.
Balról jobbra: McNair, Blufford és Gregory az első négy Shuttle-repülésen használt mentőszkafanderben. (Kép: NASA)
1992. szeptember 12-én pedig már az első afroamerikai nő is eljutott a világűrbe. Dr. Mae Jemison – a Békehadtest 35 éves orvosa – másik hat űrhajóstársával 8 napos repülésre indult az Endeavor űrrepülőgéppel (STS-47) és 127-szer kerülhette meg a Földet. Sikeres életútjáról egy 3 perces (angol nyelvű) videó itt látható.
De térjünk vissza cikkünk főszereplőjéhez. Ed Dwight – mint korábban említettük – művészetet is tanult. Miután 1966-ban leszerelt, Coloradóban sikeres restaurátor és ingatlankereskedő lett. Amikor pedig már megtehette, leginkább a művészetben igyekezett kiteljesedni. 2019-ig összesen 129 emlékművet és emlékszobrot, illetve mint 18 ezer darab kisebb-nagyobb kiállítási műtárgyat (festményt, kisplasztikát, szobrot) készített. Legismertebb alkotásai:
Az utókor elismerte életútját. Az Arizona Egyetem díszdoktora (1986), az Amerikai Légierő Szolgálati Érdemérmének kitüntetettje (2020), és a Denver Egyetem CAHSS életmű díjasa (2022) lett. 2021-ben a 92579-es kisbolygót is róla nevezték el. Sosem volt megkeseredett amiatt, hogy nem lett űrhajós.
Kellemes és biztonságos űrugrást kívánunk neki és öt társának a Blue Origin rakétáján!
(Fotó: Blue Origin)
Kapcsolódó cikkek:
Az első űrhajós kiképzésre beválasztott afroamerikai titulusa végül a tragikus sorsú Robert Henry Lawrence Jr.-nak (1935–1967 , a képen jobbra) jutott, akit szinte rögvest azután, hogy 1967 júniusában elvégezte a Légierő Berepülőpilóta Iskoláját, beválogatták az USAF MOL katonai űrállomásprogram 3. osztályába. Ám még kiképzését sem tudta befejezni, mert ugyanabban az évben, december 8-án egy F-104-es hátsó ülésében, oktatóként ülve – amint Harvey Royer őrnaggyal egy bonyolult megközelítést és leszállást gyakoroltak – a pályába csapódtak és a hátára fordult gépben égtek.
Dr. Martin Luther King Jr.-ról több szobrot és emlékművet is készített, például Denver (Colorado) – 2002, Annapolis (Maryland) – 2006, Houston (Texas) – 2007, és Allentown (Pennsylvania) – 2011.
Bő egy év után újra „ugrott”
A nyolcfős küldetés
Már 20 éve...
A landolás helyén uralkodó kedvezőtlen időjárás miatt egy hetes késéssel, de szerencsésen visszatértek az Axiom Space harmadik privát űrrepülésének résztvevői a Nemzetközi Űrállomásról (ISS).
