Az Ariane-6 bemutatkozása

Az új európai rakéta régóta várt munkába állásától a kontinens hordozórakéta-válságának enyhülését remélik. Fontos magyar vonatkozású műhold is volt a hasznos teherben.

Több évnyi késés után az Európai Űrügynökség (ESA) és az Arianespace vállalat eljutott odáig, hogy elindítsa bemutatkozó repülésére az új Ariane-6 rakétát. (A fejlesztés folyamatáról és annak elhúzódásáról az évek során többször is írtunk, régebbi cikkeink egyikét-másikát fordított időrendi sorrendben összegyűjtöttük a lap alján.) A 62 m magas Ariane-6 rakéta indítóállása Kourou-ban mintegy 4 km-re található elődje, a forgalomból tavaly már kivont Ariane-5 starthelyétől.

Az Ariane-6 első indítása (VA262) július 9-én magyar idő szerint 21:00-kor történt.

Az első Ariane-6 rakéta (A62 konfigurációban) a Francia Guyana-i Kourou űrközpontban, indításra várva, a mobil szerelőállvány elmozdítását követően. A rakéta felszállásakor kb. 540 tonna tömegű. (Kép: M. Pédoussaut / ESA)

Mint olvasóink számára bizonyára ismert, az Ariane-6 két alapkonfigurációban készül. A közepes teljesítményű 62-es (vagy A62-es) variáns jelzésében a 2-es szám az első fokozatot kiegészítő két szilárd hajtóanyagú segédrakétára utal. Az A64-es nehézrakéta-változatban az oldalsó segédrakéták száma értelemszerűen négy. Az első fokozat magját (Lower Liquid Propulsion Module, LLPM) egyébként egy Vulcain-2.1 hajtómű működteti, amely folyékony hidrogént éget folyékony oxigén felhasználásával. Ez az Ariane-5-ben alkalmazott Vulcain-2 hajtómű modernizált és költséghatékonyabban előállítható változata. Az LLMP mintegy 140 tonna üzemanyagot használ. Az Ariane-6 ugyancsak 5,4 m átmérőjű, henger alakú második fokozatában (Upper Liquid Propulsion Module, ULPM) ugyanez a hajtóanyag, mennyisége mintegy 31 tonna. A Vinci nevű hajtómű többszöri leállításra és újraindításra is alkalmas. Így – mint a mostani esetben is – több hasznos teher esetén eltérő pályákat lehet vele kialakítani a műholdak számára.

Az Ariane-6 első repülésén pályára állított kis műholdak, köztük a szlovák zászló alatt repülő, jelentős részben Magyarországon készült GRBBeta. (Kép: ESA)

Az Ariane-6 bemutatkozó repülésének kísérleti jellege és kockázatai miatt inkább több kisebb űreszközt helyeztek el az orrkúpja alatt, mintsem hogy egy nagy, értékes darabbal próbálkozzanak. Ez nem jelenti azt, hogy az összesen 4 műholdkivetőben elhelyezett 9 műhold és két visszatérő egység ne lenne fontos a fejlesztőik számára. (A visszatérő kapszulák ugyanakkor a Csendes-óceán fölött, lakott területektől távol érkeznek le, így nem gyűjthetők be.) Az öt, az Ariane-6 második fokozatához rögzítve maradó rakomány egyike a fiatal kutatók készítette YPSat (Young Professionals Satellite), amely feladata volt videón rögzíteni a 180 perces repülés eseményeit. Ezen felül más kísérletek számára platformul is szolgált. (Frissítés: A küldetés utolsó szakaszában a végfokozat hajtóműve harmadszor is bekapcsolt ugyan, de szinte azonnal leállt. Így a fokozat eltért a tervezett pályától, az utolsó hasznos terheket, a visszatérő egységeket nem engedte el, és a tervezett légkörbe léptetése is elmaradt. További részletek később.)

A NASA később kettéváló műholdpárosa, a CURIE (CUbesat Radio Interferometry Experiment) is része volt a hasznos tehernek, ezzel Napból és más égi forrásokból érkező rádiósugárzást mérik interferométeres módszerrel. Számunkra mégis a legérdekesebb a 2 egységnyi (2U) CubeSat méretű GRBBeta, amelynek nevében a GRB a gamma-kitörésekre (gamma-ray bursts) utal, a Beta pedig arra, hogy a GRBAlpha után ez a sorozat következő tagja. Kis műhold, nagy asztrofizika – olvasható a küldetésről beszámoló írás címében az ESA honlapján. A HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetében szlovák, cseh és japán együttműködésben épült előd, a GRBAlpha (1U CubeSat) bő három éve, még 2021 márciusában indult és azóta is rendben működik alacsony Föld körüli pályáján. Ez volt az első CubeSat, amellyel gamma-kitörést észleltek, azóta pedig már 135 fölött jár az ilyen általa detektált tranziens égi jelenségek száma.

A GRBBeta a Föld körül. (Fantáziakép: Spacemanic)

A GRBAlpha sikerére épülő következő műhold olyan új technológiai megoldások tesztelésére készült, amelyek a későbbiekben egy a gamma-kitöréseket figyelő CubeSat-konstelláció megépítéséhez elengedhetetlenek lesznek. A GRBBeta projektjét a Kassai Műszaki Egyetem (Szlovákia) koordinálta, az építés fővállalkozója a nanoműholdakra specializálódott cseh Spacemanic cég volt. A kísérleti asztrofizikai műhold „lelkét”, a detektort a magyar szakemberek fejlesztették, a GRBBeta további tudományos együttműködő partnerei Csehországból, Japánból és Kanadából vettek részt a munkában.

Az Ariane-6 első repülését eredetileg még 2020-ra ígérték, de a hajtóművek fejlesztése során számos probléma adódott, valamint menet közbe új igények merültek fel. A mostani sikeres bemutatkozó repülés egy fontos korszak kezdete. Az Ariane-6 összesen 13 európai állam és több mint 600 űripari vállalat munkája, a francia Arianespace fővállalkozásában. Az indítóhely, a Kourou űrközpont Dél-Amerikában, ez Egyenlítőköz közel, Francia Guyana területén működik, a Francia űrügynökség (CNES, Centre National d'Etudes Spatiales ) kezelésében. A még az idén decemberre várható második starttól kezdve az Ariane-6 kereskedelmi hasznosítását is az Arianespace végzi majd, de a rakétával természetesen a későbbiekben is bocsátanak fel ESA űreszközöket, például a Galileo navigációs műholdrendszer frissítésére és modernizálására szánt példányokat. Az Ariane-6 felépítéséből adódóan sokkal rugalmasabb indítási képességekkel rendelkezik, mint elődje, az Ariane-5 nehézrakéta. Ha „beindul az üzlet”, évente 9–12 felbocsátással számolnak. Idén tehát még egy, jövőre egyelőre 6 indítás szerepel a tervekben. Először a megrendelt startoknál tapasztalt lemaradást, mintegy 30 startot kell behozniuk, ezek között a legnagyobb tétel az Amazon Kuiper nevű internetszolgáltató műholdseregének kiépítésére szént 18 indítás.

Az Ariane-6 arra a piacra lép be, amelyet a SpaceX nagy mértékben újrahasznosítható Falcon-9 hordozórakétái uralnak. Ezek csak az idei évben már 70-et megközelítő alkalommal startoltak. A láthatáron van még az amerikai United Lauch Alliance (ULA) Vulcan rakétáinak felfutása, és a Blue Origin New Glenn rakétájának használatba vétele is. Az Ariane-6 számára a biztos megrendelők az ESA és más európai intézmények, illetve kormányzati szereplők lehetnek. A közszférából érkező finanszírozásért cserébe Európa független hozzáférést kap az űrindításokhoz, aminek stratégiai jelentősége nyilvánvaló. Természetesen kereskedelmi alapon érkező megrendelésekre is nyitott lesz az Arianespace.

Lehet azonban, hogy az Ariane-6-nak az európai intézményi megrendelőkért is meg kell majd küzdenie. Egy viszonylag friss, június végi hír szerint ugyanis az EUMETSAT, a kontinens műholdas meteorológiai szervezete a SpaceX Falcon-9 rakétájára „szerződött át” az MTG-S1 (Meteosat Third Generation Sounder) geostacionárius műholdjának felbocsátása érdekében. Ez lett volna az Ariane-6 harmadik, egyben az A64 variáns első repülése, a nem is olyan távoli jövőben, már 2025-ben. Európai űrpolitikai körökben érthető módon csalódottságot és értetlenséget váltott ki az EUMETSAT lépése.

Kapcsolódó cikkek:
Európai mozaik – 2024. május
Európai mozaik – 2024. március
Ariane-6: fontos főpróbán túl
Hordozórakéta-válság Európában
Szűkülő rakétapiac
Ariane–6: inkább csak jövőre
Sikeres hajtóműteszt
Az Ariane-6 első utasai
Az Ariane–6 építői
Folyik az Ariane–6 fejlesztése
Új európai nehézrakéta és más…
Befektetés az európai űrjövőbe
Sok műhold Szojuzzal (2. rész)
GRB 210807A
Két éve indult két magyar műhold
GRB 221009A, magyar műholddal
Robbanás a múltból
Hárman Ariane-5-tel

Kapcsolódó linkek:
Az Ariane-6 bemutatkozása (Spaceflight Now)