Az akár több évtizedet átölelő Mars-projektek során a mérnökök a leendő bolygóközi járműveket fejlesztve számos anyagot és formát tettek ki a világűr hatásainak, többféle szerkezetet, zárt oxigén- és vízellátó rendszert próbáltak ki a Szaljut és Mir űrállomásokon, hogy minél jobb megoldásokat találjanak a felmerülő problémákra.
A Föld körüli pályán végzett munka egyik legfontosabb eredménye, hogy a szakemberek tanulmányozhatták a hosszú űrutazással járó testi és lelki változásokat. A vizsgálatoknak köszönhetően az emberiség már sokkal felkészültebb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sajnos még mindig vannak megoldatlan problémák.
Az Enyergija vállalatnál jelenleg olyan hordozórakéta terveit alkotják meg, amely képes lenne alacsony Föld körüli pályára állítani a Marsra tartó űrhajó egyes részeit, hogy aztán ott az összeszerelő rendszerrel összeillesszék a különálló részegységeket. (Összességében akkora tömeget kell végül pályára állítani, ami hat-hét Enyergija vagy Saturn-5B típusú hordozórakéta indítását igényelné.) A részegységek összeszerelésében az automatikus dokkoló rendszer elengedhetetlen. Egy ilyen rendszert már használtak a hosszú távú űrutazást vizsgáló kísérletekben, ahol az űr hatását tanulmányozták a legénységen. Valerij Poljakov orvos és kozmonauta, több mint egy évig dolgozott egyhuzamban a Mir fedélzetén, így a hosszú távú bolygóközi űrutazás orvosi hatásainak (sugárzás, súlytalanság, bezártság) vizsgálatára nyílt lehetőség.
Az évek során úgynevezett film-típusú napelem cellákat is kifejlesztettek. Az 1998 októberében a Mir űrállomás falának külső oldalán elhelyezett mintákat később visszahozták a Földre, és a kutatók az űr hatásait tanulmányozták rajtuk. Bár a kísérletek még korai szakaszban járnak, de eddig bíztatóak az eredmények. A napelem-fejlesztés rendkívüli fontossággal bír ma az űrtechnikában. A mai napelemek hatásfoka többszöröse a korábbiaknak. A fejlesztések a hatásfok növelése mellett a tömeg csökkentésére is irányulnak. A Hubble-űrteleszkópra először felszerelt „kicsavarható” napelem például nem vált be, túl hamar és túl nagy mértékben deformálódott. A kutatók most ennek a kiküszöbölésén is dolgoznak.
Az elektromos meghajtást eddig is széles körben használták. Az Anód-réteg Motor (DAS) a teljesítményét és megbízhatóságát tekintve alkalmasnak látszik a Mars-űrhajó meghajtására. (Az Egyesült Államok hasonló meghajtással látta el STEX nevű műholdját.)
A Mars-űrhajó legkevésbé kifejlesztett része a le- és felszálló rendszer. A probléma főleg az automata szondáknál jelentkezik, míg az Apolló űrhajóhoz hasonlóan az ember által irányított leszállás sokkal egyszerűbben megoldható.
Bár még sok munka van hátra, míg az első ember a vörös bolygóra léphet, a technikai fejlesztésnek, és az eltökéltségnek köszönhetően talán épp orosz lesz az első ember egy másik bolygón – olvasható az Enyergija vállalat honlapján. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Oroszország is a Marsra tart (16. rész)
A Mars-misszió előkészítése
Az eddigi eredmények angolul az Enyergija honlapján
Napjainkban az RSC Energia egy olyan bolygóközi űrhajó felépítésének kifejlesztésén dolgozik, amelyen a legénység az utazás során dolgozni tudna. Ezen kísérletek során felhasználták és összegezték az űrállomásokon eddig szerzett tapasztalatokat.
