A napokban a hazai sajtóban felröppent az első hallásra hírlapi kacsának tűnő hír: 2036-ban egy kisbolygó becsapódása pusztítja el Európát! Amint az gyakran lenni szokott, a média tette a dolgát, sikerült sokmindent összezavarnia... Akit a részletek is érdekelnek, annak ajánljuk háromrészes cikkünket.
December 27-én, az ünnepek közötti „hírholtszezonban” röpítette világgá többek között (óránként!) a magyar közszolgálati rádió Kossuth adója a hírt, miszerint egy kisbolygó 2036-ban a Földnek fog ütközni, ráadásul pont Európát találja majd telibe. Az egy olasz napilapra, mint forrásra hivatkozó értesüléssel több probléma is van. Egyrészt az eredeti hír szavatossága lejárt: az pont egy éve (!) járta be a világsajtót (lehet, hogy valaki valahol véletlenül egy tavalyi lapszámot vett elő?). Másrészt, ahogy a kedvelt kabarétréfában mondják: „ez így ebben a formában nem igaz”...
A 2004MN4 jelű, Apophis néven is emlegetett, és valóban rendkívül érdekes kisbolygóról, illetve a felfedezés történetéről, a szenzáció előéletéről az AeroMagazin 2005. októberi (!) számában írt cikket Almár Iván. Minden további kommentár nélkül most három folytatásban ezt idézzük – a szerző szíves hozzájárulásával. (A havonta megjelenő AeroMagazin egyébként a repülési cikkek mellett rendszeresen, 8 oldal terjedelemben foglalkozik aktuális űrkutatási témákkal, évfordulókkal.)
Kisbolygó randevúzik a Földdel
Hallatlanul izgalmas, és kissé félelmetes az a történet, amelyet Rusty Schweickart, az Apollo-9 űrhajó egykori pilótája ad közre a Planetary Report legújabb számában. Egy hegyméretű kisbolygóról van szó, amely 2029. április 13-án alig 30 000 km-re megközelíti Földünket, majd a pálya módosulásától függően 2036-ban akár el is találhatja bolygónkat.
2029: veszedelmes közelség...
Schweickart szerint az egész történet 2004 júniusában kezdődött, amikor az arizonai Kitt Peak obszervatórium nagy távcsövével egy újabb NEA-t, vagyis egy, a Földet megközelítő kisbolygót fedeztek fel. Sajnos hosszabban követni a rossz időjárás miatt nem sikerült. Decemberben ausztrál csillagászok azonban újra felfedezték a 2004MN4 jelű égitestet, amelynek átmérőjét 320-400 méteresre becsülték. Ami igazán meglepőnek bizonyult, az a kis égitest pályája. Lényegében a Föld és belső bolygószomszédunk, a Vénusz pályája között mozog, miközben 323 naponta megkerüli a Napot. Ezen kívül mozgása olyan különleges, hogy néhány éven keresztül rendszeresen eljut Földünk közelébe, majd 6-7 olyan év következik, amikor messze jár tőlünk, és Nap-közeli helyzete miatt szinte megfigyelhetetlen. (Most éppen még egy évig viszonylag könnyen követhető, majd el fog tűnni a szemünk elől.)
Pályáját 2004 decemberében már elég pontosan ismerték a csillagászok ahhoz, hogy felfigyeljenek a 2029. április 13-án várható igen szoros megközelítésre, amely esetleg a Földdel való ütközéshez is vezethet. A karácsony napján végzett újabb megfigyelések és pályaszámitási erőfeszítések arra a megdöbbentő következtetésre vezettek, hogy annak az esélye, hogy a 2004MN4 eltalálja a Földet, 1 a 47-hez, sőt akár 1 a 37-hez is lehet, ami az úgynevezett Torinói skálán még soha nem tapasztalt magas, 4-es értékre vezetett. (A tízfokozatú Torinói skála egy, a becsapódás valószínűségére és energiájára jellemző számmal jelöli a kisbolygókat vagy üstökösöket; a NASA JPL jelenlegi számításai szerint az Apophishez rendelt érték csupán 1. - F.S.)
A példátlan veszély bejelentése megtörtént, de semmi figyelmet nem keltett. Ennek oka nyilvánvaló: aznap pusztított az óriási cunami az Indiai-óceán partvidékein, és az egész világ döbbenten figyelte ezt a példátlan méretű természeti katasztrófát. Pár nappal később az sem jutott el a sajtóba, hogy arizonai csillagászok jóval korábbi felvételeken felfedezték a 2004MN4 nyomát, és ezáltal pontosítani lehetett a pályaszámítást. Eszerint 2029. április 13-án az Apophis kisbolygó igen közel, mintegy 30 000 km-re (kevesebb mint egytized holdtávolságnyira!) robog majd el a Föld mellett, de közvetlen veszélyt bolygónkra nem jelent.
Azt is kiszámították, hogy 2029. április 13-án este Észak-Európa lakói derült idő esetén szabad szemmel is láthatják majd (3 magnitúdós csillagként) a kis égitest átvonulását, amint nyugat-délnyugat felé mozogva 40 percig szinte a talajjal párhuzamosan halad az égen a csillagok között. Azt azonban csak pontos megfigyelésekkel lehet majd kimutatni, hogy bolygónk gravitációs vonzásának hatására a Föld mögött elrepülő Apophis pályája 28 fokkal elfordul, és ezáltal a kis égitest a korábbitól jelentősen eltérő pályára kerül.
Ilyen jellegű pályamódosításokat, „hintamanővereket” az űrkutatásban ma már rendszeresen használnak annak érdekében, hogy az űrszonda valamely nagybolygó alkalmas irányból történő, előre tervezett megközelítéséveI új lendületet kapjon távolabbi célja eléréséhez. Üstökösök esetében is megfigyeltek már hasonló, bár természetes pályamódosulásokat. Tudjuk, hogy az Apophis Nap körüli pályája a Föld-megközelítés hatására úgy fog módosulni, hogy a naptávolpont jóval kijjebb kerül, és a keringési idő kb. 428 napra nő. A pontos érték attól függ, hogy az égitest milyen közel halad el a Föld mellett.
Folytatjuk! Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy nappal később az Index cikke – forrás megjelölése nélkül – már azt is tényként közli, hogy az Európai Űrügynökség az Apophis űrszondás eltérítésére készül. (A Don Quijote-tervről tavaly mi is írtunk, de az ha indul is, nem az Apophis felé... – ld. a lenti linkeket.)
Almár Iván cikke (AeroMagazin, 2005. október) – 1. rész
De miért nem foglalkozott a szenzációkra mindig éhes sajtó ezzel a jövőnk szempontjából páratlan felfedezéssel? Miért nem hallottunk tavaly év végén a közelgő 2004MN4 jelű kisbolygóról, amelyet Apophisnak is neveznek? Miért nem szólaltak meg a szakemberek, miért maradt az esemény szinte észrevétlen?
Kisbolygó-eltérítés?
Apophis – egy becsapó(dáso)s sajtóhír margójára (2. rész)
Apophis – egy becsapó(dáso)s sajtóhír margójára (3. rész)
A Don Quijote programról (ESA)
A NASA Terra műholdjának felvételein a Katrina hurrikánt követő áradások kiterjedése látható.
