Ilyen címek a bulvársajtóban olvashatóak időnként, most mégis kölcsönvettük, mert szóról szóra igaz: ma 40 éve szállt le az első ember építette űreszköz (a Luna-9) a Holdon.
40 éve nemcsak az űrhajók, hanem az automata űrszondák is versenyben álltak - a Szovjetunió és az USA űrversenyében. Akkoriban a Hold volt a meghódítandó cél. Amerikában a Ranger, a Szovjetunióban a Luna (vagy Lunyik) program keretében szerették volna a kutatók elérni a szomszéd égitestet. A Luna program nyitánya még 1959-re datálódik, amikor a szovjetek szép fokozatosan becserkészték a Holdat. Először (három, akkor titokban tartott hibás startot követően) a Luna-1 indult útnak és repült el hatezer kilométerre a célpont mellett. Aztán egy szintén titkosított hordozórakétahibát követően a Luna-2 is elérte a Holdat, amikor 1959. szeptember 14.-én becsapódott a Palus Putredenis területén (a kudarcot vallott szondákat pedig egyszerűen nem vették figyelembe a számozásnál…). Sőt, alig pár hét múlva a Luna-3 megkerülte a Holdat és a soha emberi szem által nem látott túloldalról sugárzott vissza képeket. (1960 elején még kétszer próbálták megismételni a Luna-3 eredményeit, de két kudarc után nem próbálkoztak többé a csak holdi hintamanővert repülő szondával.) A Szovjetunió hatalmas sikert könyvelhetett el holdszondáival.
A figyelem hamar a sima leszállás irányába terelődött, ami merőben más dolog volt, mint a Hold körberepülése, vagy a becsapódás. (Az USA-ban is a csak becsapódásra és az utolsó pillanatokig fényképezésre szánt Rangerek félsikere nyomán hamar a leszállásra alkalmas Surveyor szondák fejlesztésébe fogtak). Az első holdi leszállásra tervezett szovjet Luna szonda startja 1963-ban volt, de sikertelenség kísérte. 1963-66 között összesen 13 szonda indult, hogy (simán) leszálljon, de egy sem járt sikerrel. Némelyiknek a startja ütött ki balul, más szondák csak elrepültek a Hold mellett, megint mások leszállás helyett lezuhantak - mutatván, hogy a célt nem is olyan egyszerű megvalósítani.
A Luna-9 1966. január 31-én startolt. A hatalmas szonda 1580 kg-ot nyomott, amelyből mindössze 99 kg-os tömegű volt a leszállóegység. A holdi pályára állítást egy négyfokozatú Molnyija hordozórakéta végezte, melynek első három fokozata vitte Föld körüli pályára a szondát, míg a negyedik fokozat végezte el a holdirányú gyorsítást.
Az űreszköz navigációját, pályán tartását végző központi része, rajta a fékezőrakétákkal, egy hosszú rúddal kapcsolódott a szondához, melyet csak az utolsó pillanatban oldott le így azok kissé odébb hullottak a hold porába, míg a kis gömb alakú egység simán ért talajt az Oceanus Procellarumon, a Marius és a Reiner kráterek mellett. Ott megállapodván a Luna-9 kinyitotta a virágsziromra emlékeztető borítólemezeit, amely bármilyen helyzetből talpra állította a szondát. Majd a talpraállást követően egy rugós mechanizmus kinyitotta a botantennákat és megkezdődhetett a tudományos program.
A kutatóprogram nem volt igazán világraszóló, hiszen a leszállás demonstrálása volt a fő cél. Mindössze egy sugárzásmérő volt a fedélzeten, mint tudományos műszer, valamint egy kamera. A kamerával 7 órával a leszállás után sikerült egy 14 képből álló képsorozatot készíteni, melyet a szonda rendben a földre sugárzott. A jelet a világ minden részén vették és az angol tudósok meg is próbálkoztak a faxjelek képpé alakításával, de csak valami nagyon idegen dolgot kaptak, igaz azt is közzétették az aznapi újságokban. A szovjetek másnap a Pravdában jelentették meg valódi fotókat, egyben leszólva az angol képtolvajokat…
Sok tudományos eredményt nem hozott a Luna-9, talán csak annyit, hogy egyes találgatásokat megcáfolva a szonda szilárdan megállt a hold felszínén és nem süllyedt el a porban. Viszont az első ember alkotta tárgy volt, amely leszállt egy idegen égitest felszínén.
Dancsó Béla
A Luna-9 a hordozórakétára szerelés előtt. (ITAR/TASSZ archív)
A Luna-9 Holdhoz repülési konfigurációban. (ITAR/TASSZ archív)
A Luna-9 nyitott lemezekkel és antennákkal a Hold felszínén... Pontosabban a szonda másodpéldánya a gyártó Babakin Űrközpont Múzeumában. (Dr. Horváth andrás felvétele)
A Luna-9 egyik felszíni felvétele. (ITAR/TASSZ archív)
A Luna-9, a kétkamerás Luna-13 és a Lunahod-1 másodpéldányai a Babakin Űrközpont Múzeumában. (Dr. Horváth András felvétele)
Hírportálunk Olvasóinak talán ismerősen cseng Bálint Tibor neve. A JPL és a CalTech munkatársa a közeli és a távoli jövő űrszondáiról tart előadást február 7-én, Budapesten.
