A nyári napforduló idején a nagyon intenzív felmelegedés és a légkör felső részén beáramló hideg okozta instabilitás különösen kedvezett az óriási hőzivatarok kialakulásának június 22-én és 23-án, csütörtökön és pénteken.
A felhőszakadásokat, jégesőket és tornádót is hozó szupercellák, a több tíz kilométer átmérőjű zivatarfelhő-tömbök szépen láthatóak a műholdfelvételeken.
A hőzivatarok általában a déli, délutáni órákban alakulnak ki, így a korábbi áthaladású holdak MODIS-képei helyett inkább a NOAA-holdak kisebb felbontású AVHRR-felvételei alkalmasabbak a bemutatásukra. A mostani felvétel helyi idő szerint délután 5 órakor készült. Az óriási zivatarcellák részben a Budapesttől a Kárpátaljáig, részben a Keleti-Kárpátok vonalán és ettől északra húzódó vonalak, illetve a horvát tengerpart és a Dinári-hegység felett láthatók. Ezeknél kisebb, de szintén igen nagy tömböket vehetünk észre a Keleti-Alpok, a Dél-Dunántúl és Dobrudzsa felett is. A zivatarfelhők helyenként tíz kilométer magasra emelkedő tornyainak a késő délutáni órákban a keleti oldalukon már a műholdképen is észrevehető, sötét árnyékuk is van.
A NOAA-15 műhold AVHRR-felvételét június 23-án, pénteken rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)
Egyre szebb arcát mutatja a június elején kialakult fitoplankton-mező a Norvég-tengeren.
