A Venyera szovjet űrszondák voltak az egyetlenek, melyek leszállóegységei képeket sugároztak vissza a Földre. Ezeket a panorámaképeket javították fel - meglepő eredménnyel...
Közel 25 év telt el azóta, hogy a Venyera-szondák áthatoltak a Vénusz vastag légkörén, hogy alig túlozva, a pokolból közvetítsék első képeiket. 90 atmoszféra nyomás, 450-500 Celsius, kénsavas eső, mely csak a nagy hőség miatt nem ér le, mindenütt egykor aktív vulkánok kalderái, stb... Ilyen bolygón kellett 1982-ben sima leszállást végrehajtania a Venyera-13 és -14 űrszondáknak, melyek képeit most Don Mitchell – a Microsoft és a Bell Laboratórium nyugalmazott kutatója, aki a számítástechnikával és a képszerkesztő, képjavító eljárásokkal hosszú évek óta foglalkozik – feljavította. Mivel a Vénusz-kutatás iránt egyébként is érdeklődik, adta magát az ötlet, hogy az eredeti felvételeket feljavítsa. Azokon eredetileg ugyanis csak nagy fantáziával lehetett elképzelni a tájat, mivel az alsó légrétegek nagy sűrűségkülönbsége olyan nagy optikai törésmutatót eredményez, minek következtében mintha halszemoptikával vizsgálnánk a körülöttünk lévő világot.
A képjavításban Mitchell nagy segítségére volt Jurij Getkin, a Venyera kameráinak tervezője. A Venyera-13 és -14 után Mitchell a Venyera-9, -10 képein dolgozik, majd a keringőegység felvételeit akarja új megvilágításba helyezni.
A régi-új képeken végre feltűnik a vénuszi táj. Ilyennek sosem látnánk a nagy törésmutató miatt, ezért, bár furcsa ilyet mondani, a kép nem azt mutatja, mit látnánk, hanem azt, milyen az valójában. A Venyera-13 képén dombok tűnnek elő, a Venyera-14-en megmutatkozik a kopár táj. A Venyera-13 újrafeldolgozott felvételén szembetűnőbbek a táj sajátosságai, feltűnnek a távoli dombok A Venyera-14 továbbra is kopár vénuszi tájat mutat Egy eredeti a Venyera-14 felvételei közül