A Constellation programot érintő új koncepció került a nagyobb nyilvánosság elé egy szeptemberi kaliforniai űrkonferencián, miszerint az Ares fejlesztése helyett legyen az Orion hordozóeszköze az átalakított STS rendszer. Csak az a kérdés, miért nem a NASA-nál jöttek rá...
Szokás párhuzamokat vonni az egykori Apollo program és az új hold- és marsprogram között, és egy hír kapcsán ezúttal el sem lehetne menni párhuzamok felemlítése nélkül. Egykor az USA majd´ minden tudományos műhelye a holdraszállás lázában égett. Lázas elméleti munka zajlott az elképzelések kidolgozásában és működőképesre csiszolásában. Talán nem meglepő, hogy a végső koncepció a NASA-n kívülről érkezett és bámulatosan egyszerű megoldást nyújtott.
Egy mérnökcsoport most komplex javaslatot tett le a NASA asztalára a Constellation programhoz, alternatívát mutatva a már lényegében elfogadottnak tekintett Ares-Orion rendszer fejlesztésével szemben. A Direct Shuttle Derivative (röviden: Direct) program lényege, hogy az Ares hordozóeszköz-család költséges és időigényes kifejlesztése helyett használja a NASA az űrrepülőgép-rendszer hordozórakétájának egy némileg módosított változatát a Constellation programhoz. Az STS rendszer hordozóeszköze lényegében a Challenger-katasztrófa után bevezetett módosításokkal és repülési szabályokkal tökéletes megbízhatósággal működött és egy lineáris szerelésű (azaz a rendszer csúcsán elhelyezett) űrhajó esetén a hableválás veszélyeivel sem kéne számolni. Azaz a NASA kezében már ma is van egy olyan hordozóeszköz, amely csak kevés továbbfejlesztést igényel a nullából való kiindulással szemben, és amely tekintélyes hasznos tömeget tud Föld körüli pályára állítani, esetleg a Hold felé küldeni.
A javaslat szerint az STS külső tartályát és a két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát egy az egyben vehetné át a rendszer (és nem kéne sem a nagyobb, 10 m átmérőjű tartályt, sem az 5 szegmensből álló gyorsítórakétát kifejleszteni). A gyorsítórakéták mellé pedig vagy két, vagy három folyékony hajtóanyagú hajtóművet lehetne a tartályhoz illeszteni – ezt is meglevő technikából, a Delta-IV rakétából –, amivel két, különböző teljesítményű változatot nyerne a NASA. A nagyobb teljesítményű változatnál a tartály tetején még egy harmadik fokozat is helyet kapna, amelyben két darab J-2XD hajtómű szolgáltatná a meghajtást. Ez a megoldás elegánsan egyszerűbb az Ares rendszernél, ráadásul jobban passzolna az Orion mindkét feladatához, az ISS ellátásához, vagy a Hold-, Mars- és aszteroida-expedíciókhoz. Nem kéne ugyanis két teljesen különböző felépítésű eszközt és a hozzájuk tartozó startinfrastruktúrát fejleszteni. Ráadásul a kisebbik változat elegendő tolóerőt szolgáltatna nemcsak az Orion kabin feljuttatásához, hanem tekintélyes további hasznos tömeg pályára állításához az Orion és a tartály között kialakítandó teheradapterben. A nagyobbik változat pedig – a Saturn-V-höz hasonlóan – egyetlen starttal tudná az anyaűrhajó/holdkomp rendszert feljutatni, majd holdpályára állítani. Ezzel mindkét változatnál elkerülhetőek lennének a szimultán indítások, nem kéne több indítóállvány, kiszolgálószemélyzet. És az Ares-V-höz – vagy az egykor a Skylab űrállomást automata üzemmódban pályára állító Saturn-V-höz – hasonlóan a Directnek is lehetne egy egyszerű cargo változata is.
Ezzel a pofonegyszerűnek tűnő megoldással – a már rendelkezésre álló technológiák okán – rengeteg fejlesztési pénzt és időt lehetne megtakarítani (a mérnökcsoport szerint a hordozóeszköz fejlesztési ideje 2 évvel csökkenthető), ráadásul a kipróbált technika megbízhatóságára már lennének előzetes tapasztalatok.
Természetesen az elképzelés egyelőre csak egy ötfős szakembercsoport 130 oldalas dokumentumában létezik, ám egyszerűsége, eleganciája összemérhető azzal, amikor 45 éve John C. Houbolt a LOR koncepciót (és Wernher von Braun születőben levő Saturn rakétáit) ajánlotta az EOR koncepcióval szemben az Apollo programban. Nem lenne meglepő, ha a Directről is hallanánk még a jövőben!
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Orion + Ares = Constellation
A Direct javaslat honlapja
A nagyteljesítményű Delta-4 Heavy rakétának ez volt az első „éles” indítása. A DSP-23 műhold az ellenséges fegyverkísérleteket és -indításokat fürkészi majd.
