A Német-Lengyel-síkság tájairól ritkán mutatunk be űrfelvételeket. Az elmúlt hét elejének felhőtlen időjárása azonban fellebbentette a fátylat a lengyel főváros fölül, így megfigyelhetjük a Visztula erdőkkel és sárguló táblákkal mintázott vidékét.
Lengyelország fővárosa nagyjából a kép közepén látszik, szürkés folt a zöld lombos- és sötétzöld fenyveserdők, illetve a sárguló mezőgazdasági táblák közepette. A város a Visztula partján, inkább annak nyugati oldalán terül el, a délről érkező folyó a fővárosnál élesen nyugatra fordul. A folyóban sok világos színű kavicszátonyt láthatunk; amelyek a vándormadarak kedvenc fészkelőhelyei. Kevéssé ismert azonban, hogy e zátonyok nem természetesek, és geológiai értelemben nagyon fiatalok.
Száz éve, amikor Lengyelország politikai értelemben épp nem létezett, a Visztula felső folyását a Monarchia, a középsőt a cári Oroszország, az alsót pedig Németország birtokolta. A felső és az alsó szakasz szabályozását elvégezték, az orosz területre eső részét viszont nem. A szabályozott Felső-Visztula hordalékhozama megnőtt, amelyet a folyó az Oroszországba eső szakaszon rakott le. A folyó politikai megosztottsága mára megszűnt, a középső szakasz szabályozásának szükségességét épp e zátonyok természeti értéke miatt máig vitatják. A szabályozatlan Visztula mindenesetre gyönyörű.
A Terra műhold MODIS-rendszerének felvételét augusztus 19-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.
Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)
Nyár derekán sok honfitársunk keresi fel Dalmácia tájait, lássuk hát, hogyan is néz ki e vidék 700 kilométeres magasságból. A természetes képződmények mellett most a leglátványosabbak az autópálya-építkezések, amelyek még ilyen magasságból is jól látszanak.
