Armstrong becsukta maga mögött az ajtót, ezzel véget ért az egész vállalkozás csúcspontja. Szomorúak vagyunk, hogy máris vége, de nagyon büszkék is egyben.
T + 111:39:12
Time Magazine különkiadás 1969. július 21.
Majdnem két órán át voltunk az ámulat részesei, azonban most sajnos véget ért az előadás, véget ért a holdséta. Utoljára az elnök telefonhívásakor találkozhattunk az űrhajósokkal, azóta szinte kizárólag a tudományé volt az idő. Ehhez az űrhajósok szétváltak. Aldrin feladata a magukkal vitt műszerkészlet felállítása és üzembe helyezése volt, Armstrongnak pedig geológiai mintákat kellett gyűjtenie, valamint fényképeket kellett készítenie egyrészt Aldrinról, a holdkomp pilóta mozgásáról, másrészt a kőzetekről.
Az Apollo-11 egy csökkentett műszerkészletet vitt magával, EASEP néven. A műszerek a következők voltak:
Aldrin keresett egy kráterektől mentes, tiszta területet, amit úgy 20-30 méterre talált meg, elcipelte oda a műszereket és ott minden különösebb gond nélkül felállította őket. A műszerek működésére hihetetlen bizonyítékot kaptunk, néhány másodperccel a felállítás után az űrhajósok lépteit kezdte közvetíteni a szeizmométer.
Armstrong feladata a mintavétel volt. Előzőekben már vett némi mintát a parancsnok, az ún. ömlesztett mintát (a név találó: két vákuumzáras fémdobozt kellett teletömni találomra kőzettel és porral). Most az aprólékosabb dokumentált mintákat kellett összegyűjteni. Ennek során ha egy érdekes kőzetet talált, előbb fényképet kellett készíteni róla, mielőtt hozzányúlt volna. Majd beletette a számozott zacskóba, végül utána is fényképet készített a mintavétel helyéről. Ezután mélymintát kellett vennie. Egy csövet kellett kalapáccsal a talajba verni, majd amikor kivette onnan, a cső belsejében ott sorakoztak egymáson a Nyugalom Tengere felső két méterének rétegei, amit majd itthon a geológusok kiértékelnek.
A holdséta ezen részének egyetlen érdekessége, hogy bár részletesen begyakorolták még a Földön a műveleteket, mégis minden lassabban ment, falva a rendelkezésre álló időt. Hogy rendesen be lehessen fejezni a helyszín geológiai feltérképezését, az irányítás negyedórás hosszabbítást engedélyezett, természetesen a biztonság keretein belül. A holdséta vége már az idő folyamatos szorításában telt. Aztán jött Houston fájdalmas üzenete:
Az űrhajósok tehát visszamásztak. Túl vagyunk a holdutazás leglátványosabb, legizgalmasabb részén. A hírügynökségeknél valaki nem volt rest kiszámolni, hogy nagyjából egymilliárd ember izgulta végig a tévéközvetítést. Soha ennyi ember nem volt még kíváncsi egyetlen eseményre, de azt hiszem soha nem volt esemény még, ami tényleg számot tarthatott ekkora figyelemre. Soha esemény nem adott még ennyit az emberiségnek, mint ez a majd két óra, ami most zárult.
Egyetlen dolog van hátra, a legkockázatosabb manőver, a felszállás és dokkolás a Collins vezette Columbiával. Fohászkodjunk az Úrhoz – ki-ki hite szerint –, hogy ez is úgy sikerüljön, mint az eddigiek: tökéletesen.
Béla Dancsó
(*) A Népszabadság 1969. június 22-én megjelent, a holdutazással foglalkozó valódi írásai beszkennelve fellelhetők Hargitai Henrik honlapján, itt. (Vigyázat, nagyméretű, 15 Mbyte-ot meghaladó kép!)
Kapcsolódó cikkek:Népszabadság, 1969. július 22. (*) Ember a Holdon!
A NASA űrhajósai elérték a Holdat, leszálltak rá egy nappal ezelőtt. Aztán, amikor megbizonyosodtak róla, hogy biztonságban vannak, a tervezett időnél korábban elkezdték a kiszállás előkészületeit. Az előkészületeket követően magyar idő szerint hajnali 3:39-kor Neil Armstrong és Buzz Aldrin kinyitották az ajtót és a parancsnok kimászott az ajtón, majd egy létrán a felszínre ereszkedett. Armstrong magyar idő szerint 3:56-kor lépett le a holdfelszínre és azt mondta: „Kis lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”
Ezután Armstrong munkához látott, leírásokat adott az idegen világról és összegyűjtötte az első mintákat. Negyed óra múltán Aldrin is kiszállt a felszínre és csatlakozott parancsnokához. Ezzel elkezdődött az igazi tevékenység. Aldrin a mozgást gyakorolta, ami egyáltalán nem felesleges tevékenység, hiszen a Hold gravitációja egyhatoda a földiének, valamint a hatalmas súlyú felszerelés is más járásra készteti az űrhajóst, mintha idelenn a Földön lenne. Némi protokollra is jutott idő a munka közben. Lelepleztek egy kis plakettet a holdkomp lábán, amelynek feliratát fel is olvasták. „Itt lépett a Földről érkezett emberek lába először a Holdra 1969. júliusában. Békében jöttünk az egész emberiség nevében.” Aztán kitűztek egy amerikai zászlót, amely ezúttal nem a terület meghódítását, csupán a teljesítmény jelzését szolgálta (ahogy pl. a hegymászóknál szokás). Végül fogadták Nixon elnök telefonhívását, amely a béke és az egység üzenetét hordozta.
A szimbólumok után jöhetett a geológiai munka. Aldrin műszereket állított fel, amelyekkel majd holdrengéseket észlelnek, megmérik a Föld-Hold távolságot és a napszél összetételét próbálják megállapítani. Armstrong pedig mintákat vett a holdporból és a kőzetekből. A hírek szerint több mint 20 kg kőzetet hoznak haza az űrhajósok. A holdsétát végig tévéadásban figyelhették a nézők. A geológiai munkát követően visszaszálltak a holdkompba, először Aldrin, aztán Armstrong. A parancsnok két és negyed órát volt a felszínen. A holdséta után az űrhajósok pihenni tértek, egy 8 órás alvási periódust írt elő a műveleti terv – azt az időt, amelyet a holdséta előttről halasztottak azutánra. Némi alvás és valószínűleg sok izguló, álmatlan forgolódás után Houston ébresztette az űrhajósokat, akik felkészítették az Eagle holdkompot a felszállásra. Végül az űrhajósok sikeres felszállást hajtottak végre és némi pályamódosítás után találkoztak a Columbiával.
Dancsó Béla
A Luna-15 elérte a Holdat
A TASSZ jelenti
A július 13-án indult Luna-15 szovjet holdszonda elvégezte küldetését. A még az amerikai Apollo-11 előtt – a startot szándékosan az esetleges összeütközés elkerülésére hozták elő - felküldött automata űrállomás méréseket végzett a holdközi térségben, majd a Hold körül keringve gravitációs adatokat gyűjtött, valamint fényképeket készített a felszínről. A dolga végeztével a szovjet irányítás moszkvai idő szerint 18 óra 47 perckor bekapcsolta a fékező hajtóműveket és az előre meghatározott térségben leért a Hold felszínére. (MTI)
– Buzz, itt Houston. Eljött az idő számodra, hogy megkezd az EVA lezárásának teendőit. (Aldrin a műveleti terv szerint az első, akinek vissza kellett szállnia.) Majd némi technikai egyeztetés után Aldrin szomorú válasza is megérkezett, nyugtázva a parancsot:
– Adios, amigo.
Aztán Armstrong feladogatta Aldrinnak a filmkazettákat, majd a holdkőzettel teli zsákokat és egyszerűen felmászott a létrán.
– Oké. Az ajtó zárva, és reteszelve, légmentesség ellenőrizve.
Holdra szállunk!