Műszaki paraméterek, jellemzők
A Sencsou külső megjelenésében nagyon hasonlít az orosz Szojuz űrhajóhoz. Három egységből áll, ezek a hajtóműves műszaki egység, efelett a túlnyomásos és hővédelemmel ellátott parancsnoki-visszatérő modul. A rendszert felülről a szintén hermetikus, de visszatérésre – hővédelem híján – alkalmatlan orbitális fülke zárja le. Az orbitális fülke tetején ajtó található, melyen keresztül egy másik űreszközbe lehet átszállni, vagy űrsétát lehet tenni. Az orbitális fülkét és a parancsnoki egységet ajtó választja el.
Nos, ez idáig olyan, mintha a Szojuz leírását olvasnánk. Nézzük most meg a méret-adatokat, és vessünk kicsit közelebbi pillantást a fődarabokra.
A kínai űrhajó méretei kissé nagyobbak a szovjet/orosz Szojuzénál. Tömege kb. 7,6 tonna (a Szojuzé: 7,3 t), hossza kb. 7,7 méter (Szojuz: 7,5 m), átmérője kb. 2,8 méter (Szojuz: 2,5 m). A műszaki egységen lévő napelemek fesztávolsága 19,4 méter (Szojuz: 10,1 m). Visszatérőkabinja három- (esetleg négy) személyes, és a műszaki egységen lévő napelemek forgathatók a Nap irányába.
A Szojuzzal ellentétben orbitális egysége nem gömb, hanem henger, és annak is vannak napelemei, melyek ráadásul forgathatók is a Nap irányába. (Érdekes, hogy amikor Koroljov, a Szojuzok főkonstruktőre felvázolta a Szojuzt, akkor eredetileg ő is hengeres orbitális fülkében gondolkodott… - lásd a bal oldali képet.) Ezen túl a kínai orbitális egység saját stabilizációs és energetikai rendszerrel van ellátva, ami nem csak a hathónapos önálló működést teszi lehetővé (a pilótafülke és a műszaki egység nélkül!), hanem még némi stabilizációs és manőverező képességet is jelent. A fentieket egybevetve, míg a Szojuz orbitális fülkéje inkább csak egy “buta gömb”, addig a Sencsou orbitális fülkéje inkább tűnik egy komoly képességekkel rendelkező űrlabornak, esetleg egy kisebb modul-űrállomás alapegységének.
Az alábbiakban néhány ábra segítségével hasonlítjuk össze a két űrhajórendszert:
A Sencsou (balra) és a Szojuz űrhajók a hordozórakétáik orrkúpja alatt
A két űrhajó (balra a Sencsou, jobbra a Szojuz) visszatérő egysége
A két űrhajó műszerfala
A két űrhajó belső tere. Balra a Sencsou belsejében az egyik kísérleti bábu, jobbra a Szojuzban két űrhajós látható.
A két űrhajó a pályán (a bal oldali rajzon a Sencsou, melynek orbitális fülkéjén a napelemszárnyak még csukva vannak)
Végül a Sencsou fényképe és a Szojuz metszete
A Sencsou-k eddigi repülései
1999. november 19-én, 22:30GMT-kor, CZ-2F, Csiucsüan, pekingi idő szerint 06:30-kor a NASA mérései szerint három objektum került 192 x 503 km-es 42,47 fokos hajlásszögű pályára. Az űrhajó 14 keringés, és több mint 21 órás repülés után, pekingi idő szerint 20-án, 19:41 GMT-kor szállt le Belső-Mongólia egy félsivatagos területén. Ez az indítás a különféle CZ (LM), azaz Csang Zeng rakéták 59. indítása volt, egyben sorozatban a 17. sikeres. A parancsnoki-visszatérő egységben ember ugyan nem foglalt helyet, ám mégsem volt üres. Abban elhelyeztek növényeket és egy bábut, amelyen az emberi testet érő hatásokat vizsgálták. Az orbitális fülke november 27-én belépett a Föld felsőlégkörébe és elégett.
2001. január 9-én, 17:00 GMT és január 16 11:22 GMT között a Föld körüli pályán keringett a Sencsou-2 kínai kísérleti űrhajó. A repülés teljes időtartama 6 nap, 18 óra, 22 perc volt, az űrhajó 108 keringést végzett. Csiucsüanból (angolul: Jiuquan) CZ-2F rakétával indították.
Már távirányítású biológiai, technológiai és csillagászati kísérletek voltak a fedélzetén. A kísérlet a Sencsou-1 módosított változata volt, ahol már be volt építve a teljes életfenntartó rendszer, és azt intenzíven tesztelték. Miután a visszatérésről nem jelentek meg felvételek, nyugati szakértők vélelmezték, hogy valamilyen kisebb hiba történhetett a leszállásnál.
A kísérlet érdekessége volt, hogy a Sencsou-2-ről a leszállás előtt leválasztották az orbitális egységet, amely 388-404 km magasságú, 42,6 fok hajlásszögű pályán repült még hét hónapig, majd augusztus 24-én eléget a Föld légkörében.
2002. április 1-én (08:51 GMT) a Sencsou-3 kínai űrhajó leszállókabinja sikeresen földet ért, orbitális kabinja pedig folytatja űrrepülését a Föld körüli pályán. Az orbitális kabinban még novemberig különféle biológiai, műszaki és technológiai kísérleteket folytattak, majd a hónap 12-én az belépett a sűrűbb légkörbe és elégett. Az űrhajó még március 25-én (14:15 GMT) startolt.
2002. december 29. (16:40 GMT) és 2003. január 5. (11:16 GMT) között automatikus üzemmódban sikeresen kipróbálták a negyedik kínai űrhajót. A Sencsou-4 (Isteni hajó) űrkabinját ismét egyhetes űrrepülésen próbálták ki a kínai űrhajózási szakemberek. A 108 keringéses, összesen 6 nap, 18 óra és 36 perces repülés alkalmával ezúttal sem volt még űrhajós a kabinban, de egy szkafanderes bábu és különféle mérőberendezések az űrrepülés körülményeit rögzítették.
Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben, ingyenesen és szabadon felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat. Ennek módja:
“Forrás”, illetve “további részletek”:
“ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”
Szíves megértésüket köszönjük!
Kapcsolódó cikkek:
ISMERJE MEG a kínai űrprogram mérföldköveit!
A Sencsou-5 űrhajó indítása kapcsán új sorozatot indítunk. Célunk, hogy megismertessük olvasóinkkal a kínai emberes űrprogram további részleteit: az űrhajót, a hordozórakétát, és az űrközpontokat. A bemutatást egy rövid áttekintővel kezdjük: így jutott el Kína az első emberes indításig.
