A múlt héten eldőlt, melyik európai–kínai ötletet támogatják, és kialakult a hármas „döntő” mezőnye a 2025-ös startra szánt M kategóriájú tudományos műholdért folyó versenyben is.
Mint januárban magunk is beszámoltunk róla, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kínai Tudományos Akadémia közös felhívásban keresett ötleteket egy együttesen megvalósítandó tudományos űreszköz tervéhez. A pályázatra végül összesen 13 javaslat érkezett, különféle fizikai, asztrofizikai és napfizikai témákban. Az európai és kínai bírálók az űridőjárás kutatását célul kitűző SMILE (Solar Wind Magnetosphere Ionosphere Link Explorer) tervét ítélték a legígéretesebbnek.
A szuperszonikus napszél és a Föld magnetoszférájának kölcsönhatását vizsgálja majd az európai–kínai együttműködéssel készülő SMILE. (Kép: ESA)
A központi csillagunkból, a Napból érkező töltött részecskék árama, a napszél, valamint a Földet egyfajta buborékként körbevevő, védelmező magnetoszféra kölcsönhatása áll az űridőjárás jelenségei mögött. A 2021-ben indítandó SMILE feladata képet alkotni a magnetoszféráról, ami elősegíti a mindennapi életünket is befolyásoló űridőjárás jobb előrejelzését. A főleg európai építésű műhold egy kínai Hosszú Menetelés-2C rakétával indul igen elnyúlt, a felszíntől kb. 130 ezer km-re is eltávolodó ellipszispályára. Fedélzetén röntgen és ultraibolya képalkotó berendezések, részecskedetektor és magnetométer is lesz. A tudományos műszerek Nagy-Britanniában, Kanadában és Kínában készülnek, jelentősebb finn és amerikai részvétellel.
A SMILE a szintén európai–kínai együttműködésben készült műholdpáros, a 2003-ban és 2004-ben indított Double Star hagyományait folytatja. A tervezett új műhold legfőbb újdonsága, hogy míg az űridőjárás kutatására eddig felbocsátott űreszközök elsősorban „maguk körül”, lokálisan végeztek méréseket, addig a SMILE egy globális kép kialakítására tesz kísérletet. Ezt arra a közelmúltbeli felfedezésre alapozzák, hogy a magnetoszféra röntgensugárzást bocsát ki. A most a részletes kidolgozás fél évig tartó fázisába lépő SMILE programjának tervezett költsége 92 millió euró, fele-fele arányban európai és kínai pénzügyi hozzájárulással. A formális kiválasztás novemberre várható, utána további két év munkát követően, 2017-ben derül ki, hogy a SMILE tényleg megvalósul-e.
Három jelölt maradt versenyben az ESA 2025-ben indítandó közepes (M) kategóriájú űreszközére. (Kép: ESA)
Az ESA Cosmic Vision programjának negyedik, közepes méretű (medium-class, M) tudományos küldetésére korábban 27 javaslat érkezett. A három legjobbnak minősített jelölt között megtalálható az exobolygók légkörét vizsgáló, röntgencsillagászati, illetve plazmafizikai célú űreszköz is. A megcélzott startdátum 2025. Az ARIEL, THOR és XIPE nevű javaslatok számára most kezdődik a verseny következő felvonása, a tervek részletesebb kidolgozása. Az ESA az M osztályú űrprojektekre 450 millió eurós felső költséghatárt szabott meg. Ez lényegében kizárja a bolygóközi űrszondák megépítését ebben a kategóriában.
A brit vezetésű ARIEL (Atmospheric Remote-sensing Infrared Exoplanet Large-survey) egy 90 cm átmérőjű, az infravörös tartományban érzékeny űrtávcső volna. Mintegy 500 ismert, más csillagok körül keringő bolygót tanulmányozna, hogy megállapítsa, légkörüknek mely gázok a fő összetevői. A svéd irányítással javasolt THOR (Turbulence Heating ObserveR) a plazmában lezajló turbulens folyamatokat kutatná a Föld környezetében, amiből a Nap és más csillagok viselkedésére is következtethetnének. A röntgentávcső (X-ray Imaging Polarimetry Explorer, XIPE) szupernóvákat, távoli aktív galaxismagokat, fekete lyukak és neutroncsillagok környezetét vizsgálná. Ez volna az első olyan érzékeny röntgencsillagászati műszer, amely képes lenne a röntgensugarak polarizációját is kimutatni.
A Cosmic Vison első három M osztályú űreszköze a 2018-ban induló Solar Orbiter, a 2020-ban pályára álló Euclid űrtávcső, valamint az exobolygó-kereső PLATO, 2024-re tervezett starttal.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kutatni Kínával közösen
Fényes és sötét: európai űrcsillagászat 2020 körül
Nyert a PLATO
Az ESA bejelentése az új tervezett tudományos műholdakról (Spaceflight Now)
A keddi geomágneses vihar nem csak Magyarországról ritkán látható sarki fényt okozott, de megnehezítette a műholdas helymeghatározásban az ionoszféra hatásának modellezését is.
