A Nemzetközi Űrállomás (ISS) 2011 óta most először új modullal egészült ki, még ha csak egy kísérletivel is.
A BEAM helye az ISS-en, a jelenleg ott tartózkodó űrhajók teher- és személyszállító (Szojuz) megjelölésével. (Kép: NASA)
Méghozzá nem is akármilyennel: a Bigelow Expandable Activity Module (röviden BEAM) összecsomagolt állapotban jutott a világűrbe az április 8-án indított Dragon CRS-8 teherűrhajó külső rakodóterében. Innen az ISS robotkarja segítségével 16-án átmozgatták a dokkolóhelyére, a Tranquility modulra. Több mint egy hónapon át ott várakozott, amíg meg nem kezdték a „felfújását”, amitől a teljes méretének elérését várták. Érdemes figyelembe venni, hogy a BEAM már tavaly óta szorosan összecsomagolva várta a majdani startot, ami már előzetesen némi aggodalomra adott okot: vajon sikerül-e gond nélkül „megnöveszteni”, ha eljön az ideje. Nos, nem teljesen sikerült.
A felfújásra nagyrészt automatikus eljárással, az ISS-en dolgozó amerikai űrhajósok közül Jeff Williams felügyeletével került sor. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy léggömb felfújását. Valójában elsőként nem a modul belsejébe, hanem a modul falát alkotó rétegek közé kezdtek óvatosan levegőt ereszteni. A BEAM belsejének nyomás alá helyezése csak ezután következhet.
A május 26-án megkezdett folyamat során először egy szelepet nyitottak ki rövid időtartamokra, amelyen keresztül az űrállomás levegőjének egy része átáramolhatott a modulba. A szerkezet azonban nem növekedett olyan ütemben, mint ahogy várták. Bár a felfújódás folyamatának alakulását nem lehetett pontosan előre jelezni, hiszen ilyen típusú eszközzel először végeztek kísérletet az ISS-en, a növekedés túlságosan lassúnak bizonyult
Május 26-án a külső kamera felvételeinek tanúsága szerint a remélt mértéknek csak a töredékéig növekedett a BEAM, ezért a folyamatot elővigyázatosságból megszakították. Nem került sor a modul belsejében levő saját levegőtartályok megnyitására. (Kép: NASA TV)
A sikertelen kísérletet a földi szakértők elemezték, és úgy döntöttek, hogy 28-án újra próbálkoznak. Valószínűleg csak a burkolatot alkotó rétegek tapadtak össze a kelleténél jobban az összenyomott állapotban való hosszú tárolás alatt. Ezt a második kísérletet már siker koronázta. A kezdeti, mintegy hét órán át tartó óvatos nyomásnövelés után a végén a nyolc levegőtartály segítségével negyed órán belül sikerült a két nappal azelőtt „megmozgatott” BEAM teljes méretének elérése.
A BEAM május 28-án eléri teljes méretét – a NASA TV képeiből összeállított gyorsított felvételsorozaton.
A BEAM szállítási mérete egy 2,4 m átmérőjű, 1,7 m hosszú henger volt. A felfújást követően átmérője 3,2 méterre, hossza 3,7 méterre növekedett. Belső hasznos térfogata kb. 16 köbméter, mint egy családi sátoré. A következő napok azzal telnek, hogy ellenőrzik, nem szökik-e véletlenül valahol a levegő az ISS új, könnyűszerkezetes moduljából. Csak ezután léphetnek át az űrhajósok a BEAM belsejébe, hogy mérőműszereket helyezzenek el benne. (Az első Jeff Williams lesz, mintegy egy héttel a nyomáspróba elvégzése után.) Ezekkel az érzékelőkkel többek közt a mikrometeorit-becsapódásokat figyelik, a hőmérsékletet, a nyomást és a sugárzást mérik. Valójában mind a becsapódásokkal szembeni ellenállóság, mind a sugárvédelem szempontjából jobb eredményeket várnak a többrétegű, műanyag alapú, rugalmas borítással rendelkező BEAM-től, mint a hagyományos, merev fém külső falakkal épített moduloktól.
A BEAM a tervek szerint 2 évig marad az ISS-hez csatlakoztatva. Utána leeresztik, s a robotkarral eltávolítják az ISS-től. A végső sorsa a légkörben való megsemmisülés lesz. Mivel csak egy kísérleti modulról van szó, az űrhajósok nem veszik majd napi használatba, nem is tárolnak benne semmit, viszont 2-3 havonta meglátogatják.
A Bigelow Aerospace tervei között egy a BEAM-nél 20-szor nagyobb önálló „kereskedelmi” űrállomás építése szerepel, amely talán 2020 körül repülhet. Fedélzetén profi űrhajósok, kutatók mellett űrturisták is megfordulnának. Nem szabad elfelejteni, hogy a Bigelow Aerospace nem újonc a területen. Eddigi két kisebb önálló kísérleti modulja, a 2006-ban indított Genesis-1 és a 2007-es Genesis-2 jelenleg is a Föld körül kering alacsony pályákon, s a belső nyomásukat azóta is megfelelően tartják. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Fújd fel!
Dragon CRS-8
Felfújható modul a Nemzetközi Űrállomásra?
A NASA és a Bigelow Aerospace
Pályán a Genesis-2
Felfújható űrmodul Föld körüli pályán
A BEAM „felfújása” (nasaspaceflight.com)
A Nemzetközi Űrállomásról (ISS) kísérleti mintákat és alkatrészeket a Földre hozó kapszula a Csendes-óceán vizében landolt.
