A novemberben indított amerikai geostacionárius időjárási műhold, a GOES-R – immár GOES-16 néven – megkezdte működését.
(Fantáziakép: NOAA)
A GOES-R 2016. november 20-án startolt a floridai Cape Canaveralről, egy Atlas-5 rakétával. A GOES (Geostationary Operational Environmental Satellite) sorozat legújabb tagja a sikeres pályára kerülés után a 16-os sorszámot kapta. A műhold fedélzetére elsősorban az időjárás-előrejelzési számításokat segítő műszerek új generációja került. Miután az indítását követő néhány héten át végleges pályamagasságáig manőverezett, majd újabb hetek alatt beüzemelték berendezéseit, a GOES-16 elkészítette első felvételeit. Az itt bemutatott kép 2017. január 15-én készült az ABI (Advanced Baseline Imager) nevű fő műszerrel.
A GOES-16 képén a Föld nyugati féltekéje látszik. Az amerikai meteorológiai műhold állomáshelye az Egyenlítő és a 89,5° nyugati hosszúsági kör metszéspontja felett mintegy 36 ezer km magasban van. Itt keringési ideje megegyezik a Föld 1 napos tengely körüli forgási periódusával, vagyis az űreszköz állandóan a felszínnek e pontja fölött tartózkodik. Az „állandósághoz” természetesen szükség van kisebb, rendszeres pályamódosító manőverekre. (Kép: NASA EO / NESDIS)
A következő képen a fenti felvétel mellé egy másik földkorongot illesztettek. Első pillantásra a legnagyobb különbség a képek minőségében van: míg a balra látható kép színes, addig a jobb oldali fekete-fehér, és a felbontása sem olyan finom. Az utóbbi a már régebb óta működő GOES-13 műhold műve. A GOES-16 ABI műszere 16 spektrális tartományban (színben) érzékeny, ezzel szemben az előző GOES műholdgeneráció tagjai öt színben gyűjtenek adatokat. A több szín előnye, hogy a szakemberek így még pontosabban meg tudják különböztetni például a felhőket, a vízpárát, a füstöt, a jeget vagy a légkörben lebegő vulkáni hamut. Az ABI felszíni felbontásában a javulás négyszeres, a Föld letapogatási sebességében pedig ötszörös. Kicsit alaposabb vizsgálódás után az is látszik, hogy bár a felhőminták nagyon hasonlóak, a két képen mégsem pontosan ugyanúgy mutatkoznak. Ennek oka a némileg eltérő nézőpont, a GOES-13 ugyanis 75° nyugati hosszúságnál kering a geostacionárius pályán.
A GOES-16 (balra) és GOES-13 (jobbra) képe egyaránt január 15-én, világidőben (UT) 18:07-kor készült a Földről. (Kép: NASA EO / NESDIS)
A GOES-16 ABI berendezése a teljes felé eső féltekéről 15 percenként készít felvételeket. Észak-Amerika kontinentális területéről az ismétlődési idő 5 perc. Az irányítók számára adott a lehetőség, hogy kiválasztott kisebb területekről akár 30 másodperces időközönként is gyűjtsenek adatokat. Ez az üzemmód hasznos rendkívüli időjárási jelenségek vagy természeti katasztrófák (például erdőtüzek, vulkánkitörések) alkalmával.
A GOES műholdak konstellációja (a pályán levő, működőképes biztonsági tartalékok nékül). (Kép: COMET Program)
A GOES-16 jelenlegi állomáshelye még nem végleges, a műholdat üzemeltető NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) csak később dönti el, hova irányítja majd a geostacionárius pályaív mentén. Még nem biztos, hogy a GOES-East (az Amerikához képest keletebbre pozicionált műhold, jelenleg a 2006-ban indított GOES-13 van ott) vagy a GOES-West (a nyugatibb pozíció, a 2010 óta pályán levő GOES-15-tel) szerepét veszi át az idei év végéig. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A századik EELV
A GOES-16 első képei (NASA EO)
GOES-R (GOES-16) honlap
Az eddigi holdaknál több szolgáltatást nyújtó Fengjün-4A (Fengyun-4A) geostacionárius pályára kerül.
