A kutatók műholdfelvételek alapján próbálják összeállítani a jéghegyek leszakadásának és néha évtizedekig tartó sodródásának történetét.
A bemutatott felvételt 2017. október 20-án készítette a NASA Aqua műholdja a közepes felbontású képalkotó spektrométerével (MODIS). A felvételen négy jéghegy látható a Weddell-tenger (délen) és a Tűzföld és az Antarktisz közötti Drake-átjáró közötti tengerrészen. Az ötödik fehér folt az Antarktiszi-félsziget északi csúcsától északra fekvő, 558 km2 területű Elefánt-sziget.
Négy hatalmas jéghegy az antarktiszi Elefánt-sziget térségében, bővebben lásd a cikkben. (Kép: NASA Earth Observatory / Jeff Schmaltz / LANCE/EOSDIS Rapid Response)
A jéghegyek jelölése származási helyükre utal, vagyis az Antarktisznak arra a kvadránsára, amelyik területén az adott jéghegy leszakadt a kontinenst borító jégtakaróról. A kép négy jéghegye közül három B jelzésű, ezek a Ross-teger vidékéről származnak, és az óramutató járásával ellentétes irányban sodródnak az Antarktisz körül, tehát jelentős utat tettek meg (a kontinens mintegy háromnegyedét megkerülték), mire a képen megörökített területre érkeztek.
Az Elefánt-szigettől délre (a sziget és az Antarktiszi-félsziget csúcsa között) látható B-09F jéghegy arról a B-9 jéghegyről szakadt le, amelyik viszont 1987-ben a nyugat-antarktiszi, félmillió km2 területű Ross-selfjégről vált le. Több mint két évtizedbe telt, mire a hatalmas jéghegy a kelet-antarktiszi Mertz-gleccser mentén elérte mostani helyét. Útközben több részre szakadt, egyik darabja, a képen nem látható B-09B 2010 februárjában nekiütközött a Mertz-gleccser nyelvének, ahonnan leszakította a C-28 jéghegyet. Ennek egyik darabja a képen is látható C-28B.
A képen látható két további jéghegy, a B-15T és a B-15Z arról a B-15 jéghegyről szakadt le, amelyik az eddig műholdfelvételeken megfigyelt legnagyobb jéghegy volt. 2000 márciusában vált le a Ross-selfjégről, borjadzásakor akkora volt, mint az USA Connecticut állama (kb. 14 ezer km2).
A képen látható jéghegyeket két nagy tengeri áramlás együttes hatása sodorta itt látható helyükre. Az egyik az Antarktiszt a partja mentén, a part közelében az óramutató járásával ellentétes irányban körbejáró áramlás. A másik a Weddell-tengeri örvény, amelyik viszont az óramutató járásával egyező irányban forog, ezért a Weddell-tenger nyugati részére kerülő jéghegyeket észak felé sodorja. Ha a jéghegyek tovább sodródnak észak felé, akkor ott találkoznak az Antarktiszt a Drake-átjárón keresztül körbejáró, az óramutató járásával egyező irányban mozgó áramlattal, amelyik megakadályozza, hogy a jéghegyek a Drake-átjárón keresztül folytassák nyugat felé az útjukat. Ehelyett az északra tartó jéghegyeket az áramlás elkapja és kelet felé sodorja, ahonnan továbbsodródnak észak felé, azonban egyre közelebb kerülve az Egyenlítőhöz hamarosan elolvadnak. Glaciológusok azt is megfigyelték, hogy ilyenkor a melegebb tengervíz behatol a jéghegy réseibe, és szinte késekként darabolja fel a nagy jégtömböt, rohamossá téve az olvadást. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Larsen C: leszakadt az óriási jéghegy
Fogyó gleccserek
Jéghegyeket követ a Sentinel
Felhőkarcoló jéghegyek
Jégmozgás az Antarktiszon
Az antarktiszi jéghegyek élete (NASA EO)
Brazíliában eltérítették az Amazonas egyik legjelentősebb mellékfolyóját, hogy vizét az energiatermelés szolgálatába állítsák.
