A NASA 9 amerikai vállalatot hagy pályázni a következő évtizedben elérhető 2,6 milliárd dolláros forrásra. A cél: automata űreszközöket juttatni a Holdra.
A múlt héten az amerikai űrhivatal bejelentette, hogy a Commercial Lunar Payload Services (CLPS, kiejtve „klipsz”) nevű programjába kilenc űripari vállalatot hívott meg. A CLPS célja, hogy a NASA kereskedelmi alapon kifejlesztendő eszközökhöz jusson, amelyekkel tudományos berendezéseket és technológiai kísérleti eszközöket juttathat el égi kísérőnk felszínére.
Jim Bridenstine, a NASA vezetője a kereskedelmi holdprogram meghirdetésekor. (Kép: NASA / Bill Ingalls)
A CLPS kimondott célja, hogy elősegítse a magánbefektetéseket a távolabbi világűr kutatásába, és hosszabb távon az emberek visszatérését a Hold felszínére. Az elképzelés értelmében a programban részt vevő vállalatok tulajdonában lesznek az űreszközök, azok üzemeltetését is ők végzik. A NASA pedig fizet a szolgáltatásért, hogy eljuttathassa berendezéseit a Holdra. Ez gyökeresen eltér a megszokott módszertől, ahogy az űrhivatal a Hold és a Naprendszer más égitestjeinek kutatását eddig végezte: minden költségvetési finanszírozásban és a kormányzati szervezet ellenőrzésével készült. Most abban bíznak, hogy a „piaci verseny” megteremtésével felpörög az innováció, a több potenciális szolgáltató megjelenésével pedig csökkennek az árak.
A Lockheed Martin tervezett McCandless holdi leszálló szondájával száll versenybe. (Fantáziakép: NASA / Lockheed Martin)
A NASA a következő kilenc amerikai vállalatban – és Bridenstine szerint emellett még az erős nemzetközi együttműködésben – látja az elmúlt elnöki ciklusok alatt akadozó holdprogramjuk felfuttatását:
Érdemes még egyszer hangsúlyozni, hogy automata űreszközökről van szó. Ami az emberes holdutazást illeti, az amerikaiak még optimista becslések szerint is legalább egy évtizedre vannak a visszatéréstől.
Az említett cégeknek lesz lehetősége pályázni a NASA által elérhetővé tett forrásokra, már a jövő évtől kezdődően. Egyelőre tehát egyikük sem kapott pénzt vagy konkrét ígéretet, csak a jövőbeli lehetőség nyílt meg előttük. A későbbiekben néhányuk, vagy akár mindegyikük kaphat kormányzati forrást a holdi leszállásra alkalmas eszközeik – eleinte egy helyben tartózkodó egységek, később talán holdjárók – működtetésével kapcsolatban. A NASA ugyanakkor nem finanszírozza a leszálló szondák fejlesztésének költségeit, arra más forrásokat kell bevonniuk a cégeknek. Az elképzelés az, hogy a NASA teljes szolgáltatást vásárol, amiben az indítástól a Holdra való leszálláson és a kísérletek helyszíni elvégzésén keresztül adott esetben akár a begyűjtött minták Földre való visszahozataláig minden beleértendő.
Az Astrobotic megálmodott leszállóegysége, a Peregrine. Talán 2020 végén már indulhat? (Fantáziakép: Astrobotic)
A CLPS működési modellje nagyban hasonlít ahhoz, ahogy a NASA a hordozórakéták üzemeltetőivel szerződik a Launch Services Program keretében. Különböző cégek szerepelnek a minősített beszállítók listáján, s a konkrét űreszközök esetében azok pályázhatnak egy-egy megbízásra. Ahogy a hordozórakétáknál, úgy a CLPS-ben sincs kőbe vésve a lista, arra a későbbiekben mások is felkerülhetnek, vagy éppen a mostani kilencek közül is lekerülhetnek vállalkozások. A NASA reményei szerint a 2020-as évek közepére készülhetnek el a leszállóegységek.
Az ügynökség nagyívű elképzelései között ezzel párhuzamosan szerepel a Gateway, egy Hold körül keringő űrállomás-kezdemény kialakítása. Ez akár a leszállóegységek bázisaként is szolgálhat. Részleteiről, finanszírozásáról, pontos menetrendjéről egyelőre nem tudni.
A legelső típusú berendezések minden bizonnyal a Hold lézeres távmérésére alkalmas lézertükrük (retroreflektorok) lesznek. Ezek passzív eszközök, nem igényelnek tápellátást és távközlési kapcsolatot, csak a felszínre kell vinni őket. (Régebben szovjet űrszondák és az amerikai Apollo-űrhajók felszerelésének is a részei voltak.) Idén a NASA törölte a Resource Prospector nevű tervezett küldetését, amely egy holdjárót vitt volna magával az égitest valamelyik pólusa környékére, a vízjég kutatása céljából. A reménybeli fedélzeti műszerek közül négyet – egy spektrométert, a regolit és a jég megfúrására alkalmas eszközt és a víztartalom mérésére szolgáló fűtő-elemző egységet – azonban elég előrehaladott állapotúnak tartanak ahhoz, hogy akár a kereskedelmi alapon szervezett szállítóeszközökre is felkerüljenek.
Bizonyos értelemben a CLPS az elhalt Google Lunar X Prize folytatásának is tekinthető. Mint emlékezetes, a Google 20 millió dolláros (vagyis a most szóban forgó pénzeknél nagyságrendekkel kisebb) díjat ajánlott fel annak, aki magánfinanszírozásból űrszondát juttat a Hold felszínére, ami mozog és videót továbbít a Földre. A 2007-ben indított versengést többszöri határidő-hosszabbítás után végül idén év elején lefújták, de a NASA megbízásaiért most ringbe szálló kilencek között felbukkannak olyan nevek is, amelyek a Google versenyébe bekapcsolódva kezdték meg a munkát.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A versenytársak mögött a legtöbb esetben természetesen alvállalkozók csoportjai sorakoznak fel.
Kapu a távoli világűr felé
Kipukkad-e a Hold-lufi?
Nem kelt el a holdi X-díj
A holdi nyersanyagok nyomában
A NASA 9 céget választott kereskedelmi holdprogramjához (Spaceflight Now)
A Brémában rendezett Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus egyik főszereplője a Hold volt. Mindenekelőtt égi kísérőnk kétméteres, felfújt változata. Az legalább kézzelfogható volt.
