Indonéz távközlési műhold, izraeli holdi leszállóegység és egy kis amerikai kísérleti katonai műhold volt a SpaceX rakétájának mostani hasznos terhe.
A Falcon-9 ezúttal az indonéz PT Pasifik Satelit Nusantara cég PSN-6 (Nusantara Satu) távközlési holdját, az izraeli SpaceIL magánfinanszírozású, Beresit (Beresheet) nevű, a Holdra leszálló berendezését, és a geostacionárius pálya térségébe tartó S5 kísérleti műholdat vitte a világűrbe. A start a floridai Cape Canaveralről történt február 22-én, magyar idő szerint 2:45-kor.
A PSN-6 műholdat – egy 2014 októberében aláírt szerződés alapján – a Space Systems/Loral (SSL) építette, a már jól bevált SSL-1300-as platformra. Ennek jellemzője a két, nagy méretű, kinyitható napelemszárny, a több mint 4,7 tonnás induló tömeg és a 15 éves élettartam.
PSN-6 fantáziarajz. (Kép: SSL)
Az űreszközre az indonéz kérésnek megfelelően 26 C-, 12 „extended C”-, valamint 18 Ku-sávú transzpondert helyeztek el. Ezek közül az első és a harmadik ún. high throughput rendszer. (High throughput communication satellite néven azokat a fix telepítésű földi állomásokat használó távközlési műholdakat említik, melyek hagyományos [klasszikus] társaikkal szemben, azonos frekvencián legalább kétszeres, de akár ennél jóval nagyobb adatátviteli képességgel rendelkeznek. Ennek jelentősége nyilvánvaló: csökken az egy bitre jutó átviteli költség.)
A Falcon-9 rakéta újrahasznosított első fokozatát, amely most repült harmadik alkalommal, ismét visszahozták az Atlanti-óceánon várakozó úszó platformra. (Kép: SpaceX)
A mostani Falcon-start „sztárja” minden bizonnyal azonban a „potyautasok” közül a legnagyobb, az 585 kg induló tömegű holdi leszállóegység, melyet eredetileg a Google Lunar X Prize (GLXP) versenyre fejlesztett ki az izraeli SpaceIL nonprofit szervezet. Az űreszköz összeszerelésére és végső tesztelésére 2017 júniusa és 2019 januárja között került sor. A Beresit (Genesis/Teremtés) a tervek szerint saját hajtóművével, a kezdeti elnyúlt, 60 ezer km magas földtávoli pontú (ún. szuperszinkron) pálya földközeli pontjának magasságát fokozatosan emelve, április elejéig jut a Hold térségébe. Ekkor hajtóműve segítségével „befogatja” magát, majd kb. egy hétig fog égi kísérőnk körül keringeni. Ezután sima leszállást hajtana végre a Derültség tengere (Mare Serenitatis) régiójában kijelölt 15 km átmérőjű területen. Amennyiben a landolás sikeres lesz, ugyanennek a hajtóműnek az újbóli bekapcsolásával ismét felemelkedik és legalább 500 méterrel távolabb ismét leszáll – eleget téve ezzel az eredeti GLXP kiírásnak. A fenti manőverekhez természetesen tetemes mennyiségű hajtóanyag szükséges. Nem meglepő tehát, hogy a teljes starttömegből (585 kg) csak a hajtóanyag közel 400 kg-ot tesz ki!
A Beresit a Holdon. (Fantáziakép: SpaceIL)
A Beresit végszerelése. (Kép: SpaceIL)
A 2 m átmérőjű és 1,5 m magas Beresit csak egy technológiai demonstrátor, ezért például hőszabályozó rendszere nincs is. Emiatt holdi működését mindössze két (!) napra tervezik. Azt még nem tudni, hogy az izraeli Veréb (vagyis korábbi nevén Sparrow) sikeres lesz-e, de már az is óriási eredmény, hogy egyáltalán létrejött. Itt persze nem csak a műszaki tervezésre és kivitelezésre gondolunk, hanem arra is, hogy a lelkes és nagyvonalú filantrópok, valamint az Izraeli Űrügynökség pénzügyi támogatása összességében elérte a 95 millió amerikai dollár értéket. (Morris Kahn – aki a SpaceIL elnökségének vezetője – például egyedül biztosított 27 millió dollárt.) A projekthez műszaki segítséget nyújtott többek között még a Ben-Gurion University of the Negev, az Elbit Systems, az Israeli Aerospace Industries, a Rafael Systems és a Technion is.
Mint a bevezetőben említettük, a Beresit csak egyike volt a Falcon-9-cel pályára kerülő „potyautasoknak”. Az Amerikai Légierő S5 jelű, űrbeli felderítésre szánt kis (60 kg-os) kísérleti holdja is helyet kapott a Falcon-9 orrkúpja alatt. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi várható 2019-ben? (3. rész)
Nem kelt el a holdi X-díj
Kilenc céggel a Hold felé
Az idei első start Cape Canaveralről (Spaceflight Now)