Az idei monszunidőszak az átlagosnál több csapadékot hozott Ázsiában, annak minden kedvezőtlen következményével együtt.
Ázsiában a nyári monszunt kísérő heves esőzéseknek fontos szerepe van a víztározók feltöltésében, a vízerőművekkel elektromos energia termelésében és az öntözővíz-ellátásban. Egyes években azonban helyenként rekord mennyiségű csapadék hullhat, amint az idén is történt. Ennek következtében Dél- és Kelet-Ázsiában július közepén milliókat sújtottak az árvizek.
A bemutatott térkép a monszunidőszak kezdetétől, június 1-jétől július 20-ig mutatja a csapadék összesített mennyiségét. Az adatokat műholdas távérzékelésből származtatták, amihez a Global Precipitation Measurement (GPM) műholdrendszerhez tartozó műholdak adatait használták az Integrated Multi-Satellite Retrievals for GPM (IMERG) adatbázis keretében. A NASA és a Japán Űrügynökség (JAXA) együttműködésében működő GPM rendszer fő műholdját, a GPM-Core-t 2014-ben állították pályára, de a rendszer további országok és szervezetek műholdas adatait is használja. A GPM-Core 30 percenként ad becslést az eső és hó mennyiségére.
A képen a sötét színű területeken a vizsgált időszakban a csapadék mennyisége meghaladta az 1000 millimétert, azonban mivel a kép átlagértékeket ábrázol, egyes helyeken a ténylegesen lehullott csapadék ennél jóval több lehetett. Különösen sok eső esett Indiában, ahol az ország középső, északi és északkeleti területein a Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai szerint sok helyütt 150 milliméterrel is meghaladta a csapadék mennyisége a július közepén szokásost. India északkeleti Assam államában például június 1. és július 22. között 890 mm csapadék hullott, ami 20%-kal haladja meg az átlagot. Az esőzések nyomán pusztító árvizek keletkeztek, ami nemcsak emberek ezreit érintette, hanem az Assam állambeli Kaziranga Nemzeti Park állatvilágát is.
Az ázsiai monszunidőszak csapadékmennyisége június 1. és július 20. között a Global Precipitation Mission adatai alapján. (Kép: NASA Earth Observatory / Joshua Stevens; IMERG adatok: Global Precipitation Mission (GPM) / NASA/GSFC)
Június eleje óta a szokatlanul erős, stacionárius időjárási rendszerek gyakori viharokat és heves esőzéseket okoztak Kína középső-déli és keleti területein is. Több tucat folyón és tavon mértek rekord magasságú vízállást, a Pojang-tó vízállása például július 13-án 22,6 méteres rekordmagasságot ért el, ami jelentősen meghaladja a maximumok éves átlagát (19,2 m). (Néhány évvel ezelőtt viszont a sajtóhírek a 3000 négyzetkilométeres Pojang-tó teljes, más források szerint a szinte teljes kiszáradásáról számoltak be, amit akkor legalább részben a Jangcén épített Három-szurdok-gát rovására írtak.) A tó tágabb környékén árvizek és földcsuszamlások pusztítottak, több millió embert veszélybe sodorva.
Jelentős csapadékot hozott a monszun Japánban is, ahol júliusban egyetlen hét alatt három alkalommal is egy egész havi csapadékmennyiség hullott, ami szintén árvizeket és földcsuszamlásokat okozott. Tudósítások szerint az utóbbi három évtizedben soha nem veszítette életét heves esőzések következtében, mint idén.
Idén az ázsiai nyári monszunt kísérő, alacsony légnyomású képződmények különösen erősek voltak, emellett stacionáriusak maradtak, ezért a szokásosnál több vizet tudtak felvenni az Indiai- és a Csendes-óceánokból, és azt a szárazföld fölé szállítani.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Banglades negyede víz alatt
Műholdakkal a monszun nyomában
Még globálisabb műholdas esőtérkép
Csapadékfigyelő műhold indult
Monszunesők Ázsiában (NASA EO)
Global Precipitation Measurement (GPM)
Pojang-tó: egyszer tele, máskor szinte üres (Sentinel blog)