Csúcspontjához ért a NASA OSIRIS-REx űrszondájának programja, amikor rövid ideig érintette a kisbolygó felszínét és abból mintát vett.
Azt egyelőre még nem tudni, hogy mennyi anyagot sikerült begyűjteni. Mindenesetre magyar idő szerint október 20-áról 21-ére virradó éjjel a szonda megközelítette a Bennu kisbolygó Nightingale nevű, a mintavételre a megelőző gondos vizsgálatok nyomán kijelölt területet. A kinyújtott, 3,35 m hosszú mintavevő kar elérte a Naprendszer ősi anyagát reprezentáló kis égitest felszínét, majd néhány másodperc elteltével a szonda újból eltávolodott a Bennutól. A kényes művelet a terveknek megfelelően zajlott.
Az OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security, Regolith Explorer) mintavétel közben. A kisbolygóhoz képest mért sebesség a végén 10 cm/s volt. (Fantáziakép: NASA / GSFC / University of Arizona)
A mintavevő szerkezet (Touch-and-Go Sample Acquisition Mechanism, TAGSAM) hasonló elven működött, mint egy autó levegőszűrője. A kilövellt nitrogéngáz felkavarta a felszín finom porát és az apróbb kőzetszemcséket, majd azokat begyűjtötték. Előzetesen legalább 60 g kisbolygóanyag megszerzésében reménykedtek, de az összes tömeg akár a 2 kg-ot is elérheti. Ugyanakkor a földi irányítókkal a telemetriai kapcsolat sávszélessége alacsony volt, az adatok zömét akkor kezdte lesugározni az űreszköz, amikor már biztonságos távolságba jutott az égitesttől. Így egyelőre képeket sem tudott mutatni a NASA. A begyűjtött tömeg méréséhez pedig lassan felpörgetik az OSIRIS-REx testét, és megnézik, hogyan változott meg a tehetetlenségi nyomatéka a mintavétel után. A módszer remélt pontossága néhányszor 10 g-os. A jövő hétre már várható információ erről. Ha netán kudarccal végződött volna a művelet, ami a begyűjtött minta mennyiségét illeti, lehetőség volna egy második próbálkozásra – abban az esetben valószínűleg a tartaléknak kijelölt, Osprey nevű területen.
Mint korábban írtunk róla (ld. régebbi cikkeinket a lap alján), a mintavételi hely kijelölése a reméltnél nehezebben ment. Az OSIRIS-REx 2018 végi megérkezése előttről származó elképzelések szerint az égitest felszíne jellemzően finom szemcsékkel borított, de közelről megfigyelve nyilvánvalóvá vált, hogy inkább sziklás. Hónapokba telt új irányító szoftvert kifejleszteni, hogy alkalmazkodjanak a körülményekhez: sokkal precízebben kellett navigálni a kisbolygót megérintő űreszközt, mint amire eredetileg számítottak.
Az OSIRIS-REx programjában lesznek azért még további fontos mérföldkövek is. A szonda 2021 márciusában hagyja el a Bennu környezetét, hogy visszainduljon a Föld felé. A mintát tartalmazó tartály pedig 2023 szeptemberében landol majd Utah állam sivatagos területén. A begyűjtött mintákat aztán jól felszerelt földi laboratóriumokban tanulmányozhatják majd a szakértők, ami tudományos szempontból sokkal ígéretesebb, mint bármilyen fedélzeti berendezés használata a helyszínen.
Az OSIRIS-REx még 2016 szeptemberében startolt, a NASA New Frontiers sorozatának harmadik tagjaként (a Plútóhoz indított New Horizons és a Jupitert kutató Juno után). A küldetés teljes becsült költsége 1,16 milliárd dollár. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Felkészülés a mintavételre
A Bennu kitörései
Mintavételi helyek a Bennu felszínén
Száraz Ryugu
Az első eredmények a Bennuról
A Bennu felszíne
A Bennu körüli pályán az OSIRIS-REx
Megérkezett célpontjához az OSIRIS-REx
Már látják a célpontokat
Az OSIRIS-REx látogatása
Az OSIRIS-REx kamerái
Újra OSIRIS-REx
Úton az OSIRIS-REx
OSIRIS-REx: utazás egy kisbolygóhoz
Az OSIRIS-REx megérintette a kisbolygót (Space News)
Legalábbis most lekerült az ambiciózus infravörös űrtávcső az ESA Cosmic Vision sorozata ötödik M-kategóriájú tudományos küldetésének jelöltlistájáról.
