E havi európai kitekintésünk befejező részében a Naprendszer kutatásának aktuális hírei után a kontinens űrpolitikájával is foglalkozunk.
A Naprendszer
A mikrorover technológiai megoldásokat fejlesztő brit Spacebit október 7-én jelentette be, hogy immár második roveres kísérletével készül a Holdra. Ezzel a londoni cég jelenleg az egyetlen olyan kereskedelmi vállalkozás, amely a NASA Artemis programjához kapcsolódó CLPS (Commercial Lunar Payload Services) keretében két küldetésen is dolgozik. Az első holdjárójukra még 2019-ben kötött szerződést a NASA, indítása 2021 harmadik negyedévében várható. Az Asagumo nevű eszköz lenne az első sétáló robot (!) egy másik égitesten, és egyben az első brit eszköz a Holdon.
(Forrás: Spacebit)
A mostani bejelentésben szereplő eszköz egy hagyományosabb, kerekes szerkezet (Rover V1), mely egy standard méretű NASA rakományt szállítana a Holdon, ahová 2021 negyedik negyedévében juthatna el az innovatív Nova-C leszálló eszközön. A Rover V1 tervezett rakétája egy Falcon-9, a tervezett leszállóhely pedig a Vallis Schröteri.
Fent Pavlo Tanasyuk alapító és cégvezető az Asagumóval, lent a Rover V1. (Képek: Spacebit)
Az ESA és az Airbus között aláírt szerződés értelmében az európai iparvállalat megkezdheti egy nagyméretű, többször felhasználható holdi teherszállító (European Large Logistics Lander, EL3) fejlesztését. Az EL3 egy újabb hozzájárulás lenne az amerikai vezetésű Artemis programhoz, első bevetésére az évtized végén kerülhet sor. Eközben az ESA megrendelte az Airbustól a harmadik műszaki-hajtómű egységet (Service Module) az amerikai–európai Orion holdűrhajóhoz. (Mint ismert, a személyszállító-visszatérő kabint az amerikaiak fejlesztik és gyártják.) A harmadik Orion példány lenne az első űrhajó, amely a Holdra szálló űrhajósokat – köztük az első nőt – szállítaná 2024-ben.
A NASA–ESA fejlesztésben megvalósuló első automatikus marsi mintavételi és visszahozatali küldetés (Mars Sample Return Mission) egyes „európai részeinek” fővállalkozója is az Airbus. Októberben az utóbbi cég megrendelést adott az olasz gyökerű Leonardónak két részletes tanulmányterv elkészítésére. Az egyik az ESA mintákat begyűjtő és szállító roverének (ESA Sample Fetch Rover, SFR) mintákat összeszedő robotkarjára, a másik a NASA minta-visszaszállító egységébe (MAV) mintát átadó mechanizmusának (Sample Transfer Arm, STA) a kifejlesztésére vonatkozik. Az első kar egy 110 cm hosszúságú, hat szabadságfokú, míg a második egy komplexebb, 200 cm hosszú, hét szabadságfokú eszköz lenne.
Űrpolitika
2020. október 22–23-án zajlott a NATO tagállamok védelmi minisztereinek virtuális csúcstalálkozója. Az eseményen döntés született arról, hogy a szervezet a németországi Ramsteinben lévő Szövetségi Légi Parancsnokságon létrehozza a NATO Space Centert. Az űrközpont feladata a NATO műveletek kozmikus (műholdas) rendszerekkel történő támogatása, a katonai űrtevékenységgel kapcsolatos információk megosztása és koordinációja, valamint az európai légvédelem átalakítása kombinált űr- és légvédelemmé.
Kapcsolódó cikkek:
Október 16-tól Rodrigo da Costa (képünkön) a GSA új ügyvezetője. A EU GSA az Európai Unió műholdas navigációs szervezete (European GNSS Agency), vagyis az a szervezet, amely az EGNOS és a Galileo rendszerek megrendelője, tulajdonosa. A portugál szakember 2017 márciusában csatlakozott a GSA-hoz, mint Galileo Services Programme Manager. Feladata egyáltalán nem kicsi, ugyanis neki kell levezényelni azt az átalakulási folyamatot, melynek eredményeként a GSA szervezete egy navigációs műholdrendszer tulajdonosából az Európai Unió Űrprogramokért Felelős Ügynökségévé (EU Space Programme Agency, EUSPA) válik. Az Unió azt várja az EUSPA-tól, hogy az EGNOS és Galileo programokon kívül átvegye a földmegfigyelési Copernicus, és a titkosított kormányzati kommunikációs feladatokra szánt GovSatCom projekteket.
Európai mozaik – 2020. október (1. rész)
Két holdraszállás
Három céggel a Holdra
Sorozatunk előző részében űrhajókról, űrállomásról és rakétákról volt szó. Most következzen egy kis Naprendszer.
