A GOES–16 pályapozíciója éppen megfelelő ahhoz, hogy felvételsorozatot készítsen az árnyék mozgásáról.
2020 első és egyetlen teljes napfogyatkozása december 14-én következett be. A totalitás (legszélesebb helyén) 90 km széles sávja a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán déli területein húzódott, keresztezve Chilét és Argentínát.
A 2020. december 14-i teljes napfogyatkozás sávja a déli félgömbön. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; NASA / GSFC)
A fogyatkozás „felülről” nézve éppoly látványos volt, mint a Föld felszínén átélhető élmény – lett volna. Sajnos egy légköri folyónak (atmospheric river) nevezett időjárási jelenség a földi megfigyeléseket jórészt meghiúsította, mert az érintett terület nagy részén felhős időjárást okozott, így a megfigyelők csak a rövid ideig tartó elsötétedést érzékelhették, magát a jelenséget és a napkoronát nem láthatták. (A légköri folyó a futóáramlások egyik fajtája, a felső troposzférában és az alsó sztratoszférában kialakuló, igen nagy mennyiségű vízpárát szállító áramlás. A légköri folyók jellemzően több ezer kilométer hosszúak és néhány száz kilométer szélesek, egyetlen ilyen folyó több vizet szállíthat, mint az Amazonas, így jelentős szerepet játszanak a globális vízkörzésben.) Bár a légköri folyó jellemzően csak egy-két napig tartó jelenség, most szerencsétlenül éppen a napfogyatkozás idejére esett.
Műholdfelvétel a Csendes-óceán fölött „hömpölygő” légköri folyóról (szürke), amelyik Dél-Amerikának pontosan arra a részére szállítja a vízpárát, ahol a teljes fogyatkozás sávja (sárga) keresztezi a kontinenst. (Kép: RAMMB / CIRA)
A bemutatott felvételeket a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) GOES–16 műholdjának (Geostationary Operational Environmental Satellite) ABI (Advanced Baseline Imager) nevű, 16 látható és infravörös tartományban érzékeny, nagyfelbontású kamerája készítette a Föld felszínén mozgó árnyékról. A geostacionárius pályán, az Egyenlítő fölött 36 000 km magasan keringő GOES–16 a nyugati hosszúság 75. foka fölött áll. Az árnyék átvonulását mutató mozgóképet az NASA Earth Observatory munkatársa a műhold 72 felvételéből állította össze, amelyek 06:00 és 18:00 világidő között (chilei helyi idő szerint hajnali 3 és délután 3 között) 10 percenként készültek.
A GOES–16 felvétele, amikor a Hold árnyéka éppen Dél-Amerikára esik. (Kép és animáció: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; GOES–16 képek: NOAA / NESDIS)
A Föld felszínéről nézve a teljes fogyatkozás mintegy 2 percig tartott. A felvételeken megkülönböztethető az árnyék középső, legsötétebb része, az umbra, ezen a területen figyelhető meg a teljes napfogyatkozás. Az ezt körülvevő világosabb gyűrű a penumbra, a félárnyék területe, ahonnan a fogyatkozás csak részlegesnek látszik. Bár a teljes napfogyatkozások átlagosan 18 hónaponként következnek be, a totalitás sávjának csekély szélessége miatt a Föld egy adott helyéről átlagosan 375 évente figyelhető meg a jelenség. A következő teljes napfogyatkozás 2021. december 4-én lesz, de csak az Antarktiszról lesz megfigyelhető. Európa egyes részeiről legközelebb csak 2026-ban lesz látható a jelenség.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Földfogyatkozás
Lökéshullámok az ionoszférában
Így „látta” a napfogyatkozást a GPS
Amerika napfogyatkozása az űrből
Napfogyatkozás az űrállomásról
Kettős napfogyatkozás
Egy napfogyatkozás árnyéka (NASA Earth Observatory)