A NASA a Jupiternél és a Marson dolgozó egy-egy űrszondája programjának meghosszabbítása mellett döntött.
A szóban forgó egyik küldetés a Junóé, amely 2016 júliusában érkezett meg és állt pályára a Jupiter körül. A további négy évig tartó, 2025 szeptemberében lejáró hosszabbítás lehetővé teszi majd a pálya természetes megváltozásának jó kihasználását, az északi pólusvidék részletesebb megismerését (nagyobb felbontású fényképezését), valamint az óriásbolygó gyűrűinek és az Io, Europa és Ganymedes holdaknak a közelebbi vizsgálatát is. Ez utóbbira két évtizede nem volt példa.
A holdak közelében való elrepülések sorozata 2021 közepén kezdődik, a Ganymedest közelítik meg mintegy 1000 km-re. Néhány távolabbi randevú után 2022 végén egy igen szoros, 320 km-es megközelítés várható az Europa holdnál. Ennél csak a küldetését 2003-ban befejező Galileo jutott közelebb az égitesthez. A vulkanikus aktivitásáról ismert Io mellett 2024-ben kétszer repülnek el, kb. 1500 km-es távolságban.
A Juno a Jupiter felhői fölött. (Fantáziakép: NASA / JPL-Caltech)
A 2011-ben indított, napelemekkel működő, kilenc különféle fedélzeti tudományos műszeregyüttest magával vivő Juno még 2011 augusztusában indult a Földről. Elsődleges feladata a Jupiter légkörének, környezetének és belső szerkezetének a kutatása volt. Az elkövetkező években azonban lehetővé válik a tudományos program kiszélesítése.
A hosszabbítást kapott másik küldetés a Mars felszínén dolgozó InSight. A 2018 novemberében landolt űreszköz még (legalább) két éven át, 2022 decemberéig gyűjtheti az adatokat. Szeizmométerével a bolygó rengéseit figyelik, a Mars belső szerkezetére vonatkozó új ismeretek reményében, meteorológiai műszereivel pedig a légkör állapotáról gyűjtenek folyamatosan adatokat. Amint idén megérkezik és leszáll a Perseverance rover, a már a felszínen levő Curiousity marsjáróval együtt egy három egységből álló „meteorológiai hálózat” állhat üzembe a vörös bolygón. Tovább folytatódnak természetesen a mérések az InSight rádiós jeladójára, ezzel is a bolygó keringéséről, szerkezetéről szerezhetnek értékes információt a kutatók.
A Marson dolgozó InSight egyik napelemtáblája egy 2019. március 31-én készült felvételen. (Kép: NASA / JPL-Caltech)
A Mars felszíne alá fúró, oda a kőzet hővezetését tanulmányozni hivatott műszer lejuttatására szánt „vakond” ugyanakkor kevesebb sikerrel járt. A tervezett legalább 3 méteres mélység helyett alig fél méterre sikerült a felszín alá hatolni vele, azt is nagy nehézségek és sok próbálkozás árán. Így mostanra fel is kényszerültek adni ezt a kutatási irányt. Az eddig precedens nélküli berendezéssel a munka mégsem volt hiábavaló. Egyrészt sok újat és váratlant voltak kénytelenek megtanulni a Mars közvetlen felszín alatti anyagáról – legalábbis ezen a leszállóhelyen. Másrészt rengeteg tapasztalatot szereztek az InSight robotkarjával és lapátjával végzett műveletekkel, azt ugyanis eredetileg nem arra tervezték, hogy a felszín alá hatoló berendezést segítsék, nyomják és tolják vele... A tapasztalatoknak hamar hasznát is vehetik, mert a meghosszabbított program elején egy új feladat lesz a szeizmométert és a leszállóegységet összekötő kábel betemetése. Ettől a hőingadozás, s emiatt az érzékeny rengésmérő zajainak csökkenését remélik. A szeizmométer egyébként eddig már közel 500 marsrengést detektált.
Míg a Juno esetében új tudományos célok is kerültek a meghosszabbított programba, a Marson, az Elysium-síkságon egy helyben álló InSight leszállóegység számára elsősorban az eddigi mérések megbízható folytatása a cél.
A Juno elsődleges küldetése nagyjából 1,1 milliárd dollárba került. Az InSight fejlesztése, felbocsátása és működtetése 1 milliárdot emésztett fel eddig, beleértve az európai partnerek nyújtotta hozzájárulást is. Mindkét űreszközt egyébként a Lockheed Martin vezetésével építették. Az éves működtetési költségük – vagyis például a projekteken dolgozó szakemberek bére, a követőállomások használata – ezeknél jóval kisebb összegekbe kerül.
A NASA szakértői bizottságok javaslata nyomán fogadta el e két bolygókutatási program meghosszabbítását, miután lejárt elsődleges küldetésük. Ilyenkor mérlegelik az űrszondák műszaki állapotát, a lehetséges tudományos hasznot, valamint a várható további működtetési költségeket is. Azt is meg kell fontolniuk, hogy mikor járnak jobban: ha a korlátozott pénzügyi forrásokat a régi űreszközök megtartására költik, vagy ha inkább újakat fejlesztenek. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Juno jövője
Az Io vulkánjai
Viharos felfedezések a Juno szondától
A Juno újabb képei
Jupiter: amilyennek még sohasem láttuk
Juno: egyelőre marad az elnyúlt pálya
Közelképek a Jupiterről
GYORSHÍR: Megérkezett a Juno a Jupiterhez
Úton a Juno a Jupiter felé
Mire jó egy robotkar?
Az InSight eredményei
Keményebb a vártnál
Megremegett a Mars
InSight: elakadt fúrás
Elindult a fúrás a Marson
InSight: helyére került a szeizmométer
InSight: minden rendben
GYORSHÍR: Az InSight a Marson
Úton a Mars felé az InSight
Az InSight és a Juno programjának meghosszabbítása (Spaceflight Now)
Az InSight vakondja befejezte próbálkozásait (NASA)
Sorozatunk befejező részében az indiai holdprogram mellett két „kis színes” hírről is olvashatnak.
