Augusztus 9-én és 10-én két európai űrszonda csupán 33 óra különbséggel halad el belső bolygószomszédunk mellett.
Mindkét szonda, a Napot kutató Solar Orbiter és a Merkúrhoz indított BepiColombo a soron következő, pályájukat alakító gravitációs lendítő manőver céljából közelítik meg a Vénuszt. De ahogy korábban hasonló esetekben, most is be lesznek kapcsolva egyes fedélzeti tudományos műszereik.
A Solar Orbiter és a BepiColombo, majdnem egyszerre a Vénusznál. (Fantáziakép: ESA)
A kettős megközelítést ki szeretnék használni olyan eddig példátlan mérések elvégésére, amelyekből (szinte) egyidejű információt nyerhetnek a bolygó környezetének két különböző térségéről. Ráadásul olyan helyeken gyűjthetnek adatokat, ahová általában nem jutnak el a kifejezetten a Vénusz kutatására küldött űreszközök.
A Solar Orbiter augusztus 9-én világidőben (UT) 4:42-kor éri el mostani legnagyobb közelségét, 7995 km-t. A hintamanőver célja, hogy a szonda Nap körüli pályájának hajlásszögét megemelje az ekliptikai síkhoz képest. Így a Solar Orbiter egyre inkább „felülről” is képes lesz központi csillagunk megfigyelésére. Az európai és japán együttműködésben készült BepiColombo augusztus 10-én 13:48 UT-kor még kisebb távolságban, mindössze 550 km-re repül el a Vénusz felszíne fölött. A szonda végső célja a legbelső bolygó, a Merkúr körüli pályára állás, amihez a Föld, a Vénusz és maga a Merkúr körüli gravitációs lendítő manőverek sorozatát illesztették a repülési programba.
Bár ezúttal egyik szonda sem lesz képes nagyfelbontású fényképek készítésére a Vénusznál – a Solar Orbiter Naphoz viszonyított térbeli iránya nem lesz kedvező, a BepiColombo pedig egyelőre nem rendelkezik „szabad kilátással”, amíg az egységei a Merkúr közelébe érve szét nem válnak majd –, de kisebb felbontású kamerák képeire azért számíthatunk az utóbbi űreszköztől. A Solar Orbiter SoloHI képalkotó berendezése pedig a Vénusz éjszakai oldaláról készíthet majd felvételeket, napokkal a legnagyobb közelséget megelőzően. Sajnos egymást sem fogják „látni” a majdnem egyidőben a Vénuszhoz érkező űrszondák. Egymáshoz képest ugyanis meglehetősen nagy, 575 ezer km-es távolságban lesznek még a legkedvezőbb helyzetben is.
A Solar Orbiter 2020. februári startja óta lényegében folyamatosan gyűjti az épp aktuális tartózkodási helyszínén mért (in situ) mérési adatokat a bolygóközi térben a mágneses és plazmakörnyezetről. A BepiColombo mindkét, még összekapcsolt egysége (a Mercury Planetary Orbiter és a Mercury Magnetospheric Orbiter) is végez majd hasonló méréseket a Vénusz környezetében. Természetesen a japán Akacuki (Akatsuki) szondáról sem szabad megfeledkezni, amely most is a bolygó körül kering és aktív.
A Solar Orbiter és a BepiColombo aktív (vastag betűkkel) és kikapcsolt (dőlt betűkkel) műszerei a megközelítéskor. (Kép: ESA)
Visszatérve a gyors látogatókhoz, mind a BepiColombo, mind a Solar Orbiter végez még egy-egy hintamanővert az idei év vége előtt. Az előbbi október első napjaiban először közelíti meg célpontját, a Merkúrt – egyelőre még csak elrepülve a közelében, igaz, mindösssze 200 km-re. Ezt még öt további lendítő manőver követi a Merkúrnál, mielőtt 2025 vége felé a két, addigra szétváló űrszonda pályára nem áll a bolygó körül. A Solar Orbiter által meglátogatott következő bolygó pedig a Föld lesz, november 27-én, 460 km-es távolságban. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Három bolygó
A Solar Orbiter első eredményeiből
BepiColombo: először a Vénusznál
Itt járt, végleg elment
Az ESA is a Vénuszt kutatná
Két Vénusz-szonda
Az Akacuki képei
Megindult a munka a Vénusznál
Kettős elrepülés a Vénusznál, európai űrszondákkal (ESA)
A Vénusz kutatásának nagyszabású tervét jelentette be az ESA: radarokkal és spektrométerekkel a magjától a légköréig vizsgálnák a bolygót.
