A júniusi hőhullámoknak köszönhetően jelentős és kiterjedt olvadás indult meg Grönlandon, amint a Dán Meteorológiai Intézet megállapította.
Maga a jelentős olvadás nem példa nélküli, inkább csak korai jelentkezése szokatlan. Ezt annak az átfogó értékelésnek az alapján jelentik ki a dán kutatók, amely a Remote Sensing című folyóirat jégtakarókkal foglalkozó különkiadásában jelent meg, és amelyben bolygónk második legnagyobb, összefüggő jégtakarójának hosszú távú változásait elemzik. A vizsgálatban a Dán Meteorológiai Intézeten kívül a Dán Műszaki Egyetem, valamint Dánia és Grönland Geológiai Szolgálata munkatársai vettek részt, akik 30 év műholdas méréseit felhasználva elemezték a jégtakaró vastagságát, valamint a jég tömegét és mozgását. A tanulmány helyzetképet ad a jégtakaró jelenlegi állapotáról, illetve segít megállapítani milyen mértékű jégvesztés következhet be a felszíni olvadás és az óceánok hatása, például a tengerbe érő gleccservégek borjadzása miatt.
Befagyott olvadékvíztó Grönland északkeleti partjánál. (Kép: NASA / Jim Yungel)
A kutatók megállapítása szerint 2003 és 2016 között évente 255 gigatonnával csökkent a szigetet borító jég mennyisége. Aggodalomra ad okot, hogy a jégvesztés üteme az előző évtizedhez képest mintegy háromszorosára gyorsult (akkor 83 Gt/év csökkenést tapasztaltak). A gyorsulás mértéke összhangban van az északi és a déli sarkvidéken végzett, hasonló mérések eredményeivel. A szárazföldeket borító jég mennyiségének csökkenése az éghajlatváltozás egyik lehetséges indikátora, amely közvetlen összefüggésben áll a világóceánok vízszintjének emelkedésével. A grönlandi jégtakaró olvadása a vizsgált időszakban évente fél milliméterrel járult hozzá a tengerszint emelkedéséhez.
2003–2016 között évente átlagosan 255 gigatonna jég olvadt meg Grönlandon. A műholdas radaraltiméteres mérések tanúsága szerint jégtakaró vastagsága 1995–2017 között szinte mindenütt csökkent, egyes helyeken a csökkenés elérte a 2,5 métert évente. (Kép: Mottram et al.)
A jégvesztés szinte teljes egészében a jégtakaró tetején következett be, a jég szinte mindenütt vékonyodott. Egyes területeken a jégtakaró felszíne 1995 és 2017 között 2,5 méterrel került lejjebb, amint az a műholdakon működő radaraltiméterek adataiból megállapítható. A csökkenéshez a lehulló hó mennyiségének változása is hozzájárul. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a vizsgált 28 gleccser közül 27 jelentős mértékben visszahúzódott az 1990-es évek óta. A jég folyása gyorsul a gleccserekben, ez is hozzájárul, hogy egyre több jég kerüljön a sziget belsejéből a tengerbe.
A tanulmány során felhasznált mérési adatokat az ESA éghajlat-változási kezdeményezése adatbázisából vették, amely a földi éghajlat 21 kulcsfontosságú paraméterére, többek közt a krioszférára és a grönlandi jégtakaróra vonatkozó adatokat tartalmaz.
A jég átlagos folyási sebessége (méter/nap) a Sentinel–1 műholdak mérései alapján az elmúlt négy tél folyamán. (Kép: Mottram et al.)
A vizsgálat eredményei alapján ellenőrzik és javítják a meglévő éghajlati, és a jégtakaró állapotára vonatkozó modelleket, ami segíti a változások előrejelzését. Azt is megállapították, hogy a modellek és a mérési adatok között elsősorban Grönland déli részén még nem tökéletes az egyezés, mint ahogy a szimulációk az évente bekövetkező jégvesztés mennyiségéről sem tudnak pontosan számot adni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Számít a hó szemcsemérete
A gleccserek pora
Fogyó jégtakaró
Grönlandi gleccser kékben és zöldben
Zöldebb zöld föld
Mi történik Grönland jegével? (ESA)
A hópelyhek mérete meghatározza a szemcsék albedóját, vagyis azt, mennyit vernek vissza a rájuk eső fényből.
