Magyar berendezés egy luxemburgi műholdon (2. rész)
(Rovat: Hazai kutatóhelyek és űripar, Az Űrvilágnak nyilatkoztak , Szakmapolitika - 2011.10.19 07:15.)

A tengeri hajók követésére készült, a múlt héten pályára állított VesselSat-1 műhold egyik fontos berendezése, egy digitális modulátor Magyarországon, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft-nél készült. És ez még csak a kezdet.

A VesselSat-1 október 12-én, indiai PSLV hordozórakétával állt alacsony, az Egyenlítő síkjának közelében húzódó Föld körüli pályára. Feladata az amerikai ORBCOMM cég megbízásából a tengeri hajóforgalom követése, a fedélzetén elhelyezett két AIS (Automatic Identification System) rádiós vevőberendezés segítségével. A műhold a látómezejében tartózkodó tengerjáró hajók által automatikusan leadott azonosító jeleket veszi és a földi irányító központba továbbítja. A hamarosan szintén induló, poláris pályára szánt VesselSat-2-nek ugyanez lesz a feladata. Szintén felszerelik AIS vevőkkel az ORBCOMM második generációs műholdsorozatának (OG2) most épülő 18 tagját.

A PSLV rakéta startja, rajta másik három műholddal együtt a magyar berendezéssel a fedélzetén repülő VesselSat-1. (Kép: ISRO)

A 28,7 kg tömegű űreszköz Luxemburgban, a LuxSpace vállalatnál épült. Az adatcsatorna legfontosabb láncszemét, a fedélzeti digitális modulátort azonban egy magyar űripari cég szállította. Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy a budapesti székelyű a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. egy közel húsz műholdból álló flotta fedélzeti szolgálati rendszeréhez készülő kulcsfontosságú berendezésekre kapott megrendelést. Ez az első ilyen nagyszabású megbízás, amelyet egy magyar űripari vállalkozás elnyert. Az újpesti ipari parkban található El-Tech Centerben működő csúcstechnológiai cégnél rekord idő, mindössze 5 hónap alatt fejlesztettek ki és gyártottak le négy repülő példányt. A berendezés a legkorszerűbb szoftverrádiós technológiát használó digitális modulátor, fontos szerepet tölt be a fedélzeti számítógép által előkészített digitális információk Földre történő lesugárzásában. A modulátor a legkorszerűbb hibajavító kódolási technikák felhasználásával készült, ami lehetővé teszi a zavarmentes vételt. A berendezés összes digitális funkciója egyetlen nagysebességű digitális áramköri chipbe lett belesűrítve, a teljes berendezés (mikrohullámú szintézer, erősítők, frekvenciakonverterek, oszcillátor, DC-DC konverterek, stb.) összes teljesítményfelvétele mindössze 1,6 W.

Az Űrvilág kérdéseire Solymosi János, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. űrtechnológiai igazgatója válaszolt.

Űrvilág: Milyen érzés figyelemmel kísérni egy műhold pályára állítását?

Solymosi János: Ez mindig az egyik legizgalmasabb fázisa a munkának. Ilyenkor mindig izgul az ember, hogy sikerül-e a start, jól fog-e működni a rakéta, sikerül-e a szeparáció, a műhold első üzembe állítása (szakszóval komisszionálása), lehet-e venni a telemetria jeleket és lehet-e vezérelni a holdat. Nem fog-e kárba veszni hosszú hónapok megfeszített munkája? Ha mindezek a funkciók rendben működnek, akkor már a nehezén túl vagyunk, túl nagy baj nem lehet. Természetesen bármikor bármi előfordulhat, ember által készített berendezés bármikor elromolhat. Erre számtalan szomorú példát lehet találni az űrtevékenység több évtizedes történelmében.

Ű: A pályára állítás óta kapott-e hírt arról, hogy a fedélzeti rendszerek hogyan működnek? Mikorra várható, hogy a VesselSat-1 a kezdeti tesztek után megkezdi szolgálatszerű működését?

S. J.: Igen, természetesen. Az indiaiak tökéletes munkát végeztek, hibátlanul és elképesztő pontossággal tették a kijelölt pályára mind a négy holdat, így a VesselSat-1 „élesztése” is nagyon hamar elkezdődhetett. Már az első fordulat után, a Föld túlsó felén működő egyik követőállomás vette az első telemetria jeleket. Ebből látható volt, hogy minden funkció rendben működik. Minden holdnak van egy első felélesztési algoritmusa, egy sorrend, ahogyan az egyes berendezéseket bekapcsolják, működésüket leellenőrzik. A modulátorunk hibátlanul működik, eddig minden átvonuláskor könnyen lehetett venni az adatokat. Amikor minden funkciót leellenőriznek és rendben működik, akkor a hold készen áll arra, hogy elkezdje tényleges küldetését. Ez valószínűleg még az év vége előtt megtörténik.

Ű: Hogyan tudták elnyerni ezt a jelentős megrendelést, a versenyben mi dönthetett egy magyar gyártó javára?

S. J.: Elnyerni egy megbízást műholdfedélzeti berendezés készítésére sosem egyszerű. Ez a szakma nagyon bizalmi elvű, meglehetősen konzervatív. Itt nagyon is működik az az elv, hogy „nyerő csapaton ne változtass”! Magyarul a projekt menedzserének az egyszemélyi felelőssége, hogy milyen döntést hoz, milyen feladatok elvégzésére kikkel szerződik. Ha rosszul dönt és bedől a projekt (adott esetben sok millió dollár vész kárba), akkor ez többnyire a felelős személy egzisztenciájába kerül. Ezért nagyon óvatosak. Azért nyertünk, mert kellően meggyőző műszaki javaslatot adtunk (ezt kemény vitákban, több ún. „review” során kellett megvédenünk). Árban is versenyképesek voltunk, valamint rendelkezünk azzal a korszerű technológiai háttérrel és tesztelési infrastruktúrával (El-Tech Center), ami nélkül esélytelenek lettünk volna. Volt még egy tényező ami segített a mérleg nyelvét felénk billenteni. A szakmában szokatlanul rövid időre, öt hónapra vállaltuk el a fejlesztést, a mérnöki kvalifikációs (EQM) valamint a repülő példányok (FM) elkészítését és teljes űrminősítésű tesztelését. Ez igen feszes kemény munkát jelentett és a nagyon szoros időzítés miatt nem is volt teljesen rizikómentes. De ahogyan cégen belül szoktuk mondani, „rizikó nélkül nincs veszteség”... Igazából nagyon hálás vagyok a projektben dolgozó kollégáimnak, akik briliáns munkát végeztek.

A műholdfedélzeti berendezés fejlesztő csapata. (Kép: BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft.)

Ű: Kaptak-e valamilyen állami támogatást ehhez a munkához?

S. J.: Nem, nem kaptunk semmilyen támogatást! Ezt a megbízást a nemzetközi űripari szabadpiac szigorú feltételei mellett nyertük el, nem volt felettünk semmilyen állami vagy egyéb védőernyő. Időnként használ az, ha kiteszik az embert a jégre, hogy ott is éljen meg, mert így lehet megtanulni igazán küzdeni. De az iparág csak akkor fog tudni dinamikusan fejlődni, ha az állam felismeri az ESA által is publikált tényt, miszerint minden ide befektetett euró tízszeresen térül meg, és Magyarország is minél hamarabb teljes tagjává válik ennek a szervezetnek.

Ű: Hogy látja, mi az, ami a legjobban hiányzik ahhoz, hogy a magyar űripar fejlődésnek induljon, és egyre több megbízást kapjon fedélzeti berendezések építésére?

S. J.: Az egyik feltételt az előbb említettem. Nagyon gyorsan be kell lépni az ESA-ba! Ha tényleg komoly a szándék, hogy az ország felzárkózzon az európai színvonalhoz, akkor ez az első, tovább már nem halogatható lépés. Tudomásul kell venni: nincsen ingyen ebéd! Azaz a fejlődésünk árát magunknak kell megfizetni. A dolog egyirányú és nem megfordítható. A nemleges döntés még sokkal többe fog kerülni az országnak, ugyanis ma már szinte minden űrtechnológiára épül, és ezeket a szolgáltatásokat kötelező módon meg kell vásárolnunk, sokkal drágábban, mintha magunk is rendelkeznénk hazai megoldással. Az ESA tagságunk (ha belépünk) csak egy keretet ad, egy lehetőséget. Azt, hogy odaállhatunk a rajtvonalhoz. A munkát a cégeknek és intézeteknek kell elvégezni, akik már eddig is bebizonyították, hogy tudják, mi a dolguk. A sokszoros bizonyítás ellenére mégis vonakodás látszik, amikor el kéne hinni, hogy mindez működik.

Ű: El tudnánk-e itthon készíteni teljes egészében akár egy a VesselSat-1-hez hasonló kategóriájú kisebb műholdat?

S. J.: A tudás és a tapasztalat rendelkezésre áll ahhoz, hogy egy ilyen vagy akár kissé nagyobb, 100-150 kg-os távérzékelő vagy kommunikációs műhold hazai tervezésben és kivitelezésben elkészüljön. Ez lenne az, ami azonnal összerántaná a hazai űrszakmát. Ez adna olyan lendületet, aminek eredményeként Európa ismét magyar csodáról beszélne. Az ország rendelkezik világszínvonalú tudományos eredményekkel és olyan szakemberekkel, akikkel a feladat elvégezhető. Az igazi nyertes maga a hazai társadalom lenne. Kollégáimmal és a hazai űrszakma neves szakembereivel közösen több cselekvési programot is kidolgoztunk, amit a döntéshozóknak felkínáltunk megvalósításra. Mondhatnám azt is, hogy csak arra várunk, hogy valaki meghallja a hangunkat! Az ország problémáit mindenki ismeri. Ezekből kilábalni csak nyereséggel exportra termelni képes, hazai tulajdonú vállalkozások százainak, ezreinek a segítségével lehet. Az űrszakma egyike azoknak a területeknek, amik a legnagyobb hozzáadott értéket és nyereséget állítják elő. Ez az a szakma, amit nem érintett a gazdasági recesszió. Egy angol felmérés szerint a válság évei alatt, amikor cégek százai mentek tönkre, az űripar még így is nyolc százalékkal gyarapodott, és ez így van más nemzetek esetében is. Talán ezen el lehetne gondolkozni a közgazdászoknak is.

Ű: Mi a következő lépés? Várhatóan mikor indul az űrbe a következő digitális modulátor, és mikorra kell leszállítani az összes megrendelt példányt?

S. J.: Hamarosan, még az idén várható a második hold indítása, és utána folyamatosan a többi. Négy repülő példányt már leszállítottunk, és a projekt indulásakor rögtön opciót kértek további négy szállítására is. Így most meglehetősen előre dolgoztunk, a pályára állítások ütemének megfelelően kérik a további példányokat. A flotta első néhány holdjának üzemeltetéséből származó tapasztalatok alapján fog majd eldőlni a további fejlesztések dinamikája.

Ű: Köszönjük az interjút, és további sikereket kívánunk – nem csak a BHE Bonn Hungary Kft-nek, de az egész magyar űrszektornak!