Az ESA által üzemeltetett Planck-szonda új teljes égbolttérképeket készített, melyeken többek között korábban ismeretlen csillagkeletkezési területek és eddig nem látott mikrohullámú derengés is megfigyelhető a Tejútrendszer szíve körül.
A Planck elsődleges célja az ősrobbanásból származó kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás detektálása. De mielőtt ezt a sugárzást pontosan meg tudná mérni, előtte minden előtér emissziót el kell távolítani a képekről. Az előtér emisszió magában foglalja többek között a galaktikus derengést és a nagy mennyiségben előforduló csillagközi szén-monoxid molekulák sugárzását is.
A kép a Planck által mikrohullámú frekvenciákon készített teljes égboltképek (piros és sárga) és a NASA Fermi gamma-űrtávcsöve által nagy energiatartományban készült felvételének (kék) kombinációja, melyen két buborék alakú, gamma-sugárzó struktúra látható a galaktikus centrum körül. [Kép: ESA / NASA / Planck Collaboration (mikrohullám); NASA / DOE / Fermi LAT / D. Finkbeiner et al. (gamma-tartomány)]
A képek két izgalmas oldalát is feltárják galaxisunknak: egy eddig ismeretlen derengést a Tejútrendszer középpontja körül, és hideg gázt olyan helyeken, ahol ilyet korábban soha nem detektáltak.
A NASA mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) szondájának adatai alapján már lehetett a galaktikus derengésre következtetni, a legújabb eredmények pedig azt mutatják, hogy ez a derengés az energia egy formája, ami akkor szabadul fel, amikor az elektronok mágneses mezőkben gyorsulnak. Emellett természetesen számtalan egyéb elmélet létezik a galaktikus derengés magyarázatára, például magasabb szupernóvaszám, galaktikus szél, vagy a sötét anyag megsemmisülése. Ma jelenleg még nincs egységesen elfogadott modell.
A Planck teljes égboltfelmérése a szén-monoxid (CO) sugárzásának tartományban. A szén-monoxid a csillagkeletkezés egyik nyomjelzője. (Kép: ESA / NASA / Planck Collaboration)
A Planck bemutatja az első teljes égboltképet a szén-monoxidra jellemző sugárzás tartományában, melyen jól láthatók a csillagkeletkezési felhők. Habár a csillagkeletkezési felhők főként hidrogénből állnak, ezeket a hideg csillagkeletkezési területeket nem könnyű észlelni, mert nem nagyon bocsátanak ki sugárzást. Mivel a szén-monoxid hasonló körülmények között jön létre és több sugárzást bocsát ki, mint a molekuláris hidrogén, ezért egyfajta „jelzőlámpaként” használható a hidrogénfelhők kimutatásához, melyekben születő csillagok bújnak meg.
A molekuláris gáz új „kincses térképe” alapján további megfigyeléseket végeznek majd, hogy még pontosabb fizikai és kémiai ismereteink legyenek a csillagkeletkezési területekről. Az új térképek jelentős előrelépést jelentenek az előtér emisszió pontos figyelembe vételéhez. Ennek segítségével a Planck adataiból minden eddiginél pontosabban meg fogják határozni a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás fluktuációit. Ez a tervek szerint 2013-ban fog megtörténni.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Planck: félig vége
Elindult a Herschel és a Planck
„Gamma-buborékok” a Tejútrendszer fölött
A Planck új égbolttérképei (Astronomy Now)
Ma ötven éve repült John Glenn, a legelső amerikai, aki űrhajóval megkerülte a Földet.
