Hónapokat csúszhat a start, de ezúttal nem műszaki vagy anyagi okokból, hanem a kouroui űrközpontban várható csúcsforgalom miatt.
A jelenlegi tervek szerint a James Webb-űrtávcsövet (JWST) 2018 októberében kellene pályára állítani, méghozzá az Európai Űrügynökség (ESA) JWST-hez felajánlott hozzájárulásaként a francia guyanai Kourouból, Ariane–5 hordozórakétával. (A start finanszírozása fejében az ESA részesedést kap a távcsőidőből.) A problémát az okozza, hogy az ESA ugyancsak 2018 októberére tervezi saját, a Japán Űrügynökséggel (JAXA) közös, a Merkúrhoz induló BepiColombo űrszondapárosának startját, ráadásul szintén Ariane–5-tel.
A NASA tanácsadó testülete már figyelmeztetett arra, hogy a BepiColombo nyilván elsőbbséget fog élvezni a JWST-vel szemben, hiszen a bolygóközi küldetéseket csak a szigorúan meghatározott indítási ablakban lehet pályára állítani. Ez a BepiColombo esetében október 5. és november 28. közötti indítást követel meg. Ugyanakkor a JWST az L2 Lagrange-pont körüli pályára kerül, ebben az esetben nincs hasonló korlát a start időpontját illetően.
Érdekes módon a legszűkebb keresztmetszetet nem maga az Ariane–5 rakéta jelenti, mert az viszonylag gyorsan felkészíthető a startra, idén május–júniusban például három startra is sor került. Sokkal időigényesebb a hasznos teher startra felkészítése, és ebben az esetben ez a konfliktus valódi forrása. A NASA szakembereinek becslése szerint a JWST startra felkészítéséhez három–hat hónapra lenne szükség Kourouban. Egyelőre nem látszik, hogy a BepiColombo felkészítése után mikor válnak szabaddá a létesítmények, hogy munkába vehessék az űrtávcsövet. Mindenesetre, ha a BepiColombo esetében ragaszkodnak a jelenleg elfogadott menetrendhez, akkor az több hónapos késést okozhat a JWST-nél, vagyis az űrtávcső startja átcsúszhat 2019 tavaszára.
A startidőpontokat illető konfliktusban mindkét fél „ludas”, hiszen mindkét űreszköz készítése jelentős halasztásokat szenvedett. Sőt amikor az ESA 2007-ben elfogadta a BepiColombo küldetés tervét, még arra számítottak, hogy a szonda Szojuz hordozórakétával indulhat, és persze nem 2018-ban, hanem 2013-ban. Az ESA 2011-ben jelentette be, hogy az indításhoz a nagyobb teljesítményű Ariane–5-re lesz szükség, ekkor a startot 2014 júliusára tolták. Négy további halasztás (2015. augusztus, 2016. július, 2017. január és 2018. április) után az ESA végül tavaly novemberben jelentette be a 2018. októberi startot. Ezt figyelembe véve a NASA szakemberei persze egy újabb halasztás lehetőségét sem zárják ki, így készenlétben állnak, ha mégis a JWST indulhatna el jövő októberben. Válaszul az ESA részéről Ulrich Reininghaus, a BepiColombo projektmenedzsere júliusban bejelentette, hogy a szondát a terveknek megfelelően 2018 márciusában szállítják Kourouba, hogy ott megkezdjék a start végső előkészületeit. Biztos, ami biztos azt is hozzátette, hogy a startelőkészítés végleges menetrendjét csak ez év végén fogják jóváhagyni, addig tehát még bármi megváltozhat… Ha sikerül a jövő októberi indítási ablakban pályára állítani, akkor a szonda 2025 végén érkezik meg a Merkúrhoz.
A BepiColombo szonda július elején az ESA ESTEC technológiai központjában. A 6 méter magas szerkezet tetején a bolygó magnetoszféráját kutató, a JAXA hozzájárulását jelentő MMO szonda (Mercury Magnetospheric Orbiter) helyeíkedik el, alatta látható az elsősorban a bolygó testét vizsgáló egység, az ESA által épített MPO (Mercury Planetary Orbiter). Alul, a csonkakúp alakú adapteren az MPO-t és az MMO-t útközben együtt tartó, és ionhajtóműveivel a szükséges manővereket végző összekötő tagot (MTM, Mercury Transfer Module) látjuk. (Kép: ESA / C. Carreau)
Ami a csúszásokat illeti, a JWST készítői is nehéz éveket tudhatnak a hátuk mögött. A távcső tervének megszületésekor még 2010-es indítással számoltak, majd az egész projekt létét fenyegető válságok és az egész projekt néhány évvel ezelőtti újratervezése után kötöttek ki a 2018. októberi dátumnál. A JWST-t jelenleg a Johnson Űrközpont termovákuum kamrájában tesztelik. Onnan még idén átszállítják a Northrop Grumman vállalat dél-kaliforniai telephelyére, ahol összeépítik az űrszonda busszal és a napsugárzást árnyékoló ernyővel. Jelenleg az ütemtervhez képest három és fél hónap tartalékkal rendelkeznek az építők, ami ugyan egy hónappal kevesebb a tervezettnél, azonban még így is hosszabb a NASA által más, hasonlóan nagy projektek esetében kívánatosnak tartottnál. Az elkövetkező hónapokban persze bármikor adódhatnak olyan váratlan problémák, amelyek késleltetik a munkát, a NASA szakemberei azonban bíznak abban, hogy tartani tudják a határidőket.
A James Webb-űrtávcső teleszkóp egységét az észlelőműszerekkel jelenleg Houstonban, a NASA Johnson Űrközpont termovákuum kamrájában tesztelik (Kép: NASA) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A BepiColombo
Kezdődik a jövő
Összeállt a Webb-űrtávcső főtükre
JWST információk
Tesztelik a James Webb-űrtávcső részeit
JWST: még drágább lesz!
Másfél milliárd, avagy egekben a Webb-űrtávcső...
A BepiColombo
2017-re csúszik a Merkúr-szonda
Az európai Merkúr-szonda építése
Az európai űrtevékenység (18. rész): IRÁNY A MERKÚR?
A BepiColombo startja késleltetheti a James Webb-űrtávcsőét (Space News)