Bolygónk az űrből (3) – Esőtérkép

A Földön a növények és állatok számára a legfontosabb édesvízforrás az esőzés, ami így alapvető az élet fenntartása szempontjából.

A folyamat nem csupán nagy mennyiségű vizet, de rengeteg energiát mozgat. A felszínről elpárolgó víz a napsütésből származó hőt csökkenti. Később, amikor a légkörben kicsapódik és felhők keletkeznek, azt melegíti.

Az itt bemutatott néhány globális esőtérkép egy nagyobb, havi csapadékmennyiségeket mutató adatbázisból származik (ez a cikk alján megadott honlapon teljes egészében megtekinthető). A színskálán a milliméterben mért csapadékmennyiség olvasható le; minél fehérebb a szín, annál szárazabb volt az adott hónap, minél sötétebb kék, annál csapadékosabb (a skála maximuma 2000 mm). A méréseket az amerikai és japán együttműködésben készült TRMM (Tropical Rainfall Measuring Mission) műholddal végzik. A hold pályája miatt a magasabb északi és déli szélességek fölé nem repül, ezért ezekre a vidékekre nincs érvényes adat, színük szürke.

Négy hónap (február, május, augusztus és november) globális esőtérképe, négy különböző évszakból, 2007-ből. (Képek: NASA / JAXA)

A globális esőtérképeken a legszembetűnőbb az évszakos változás. Az év során a legnagyobb esőzéseket jelző kék sáv az Egyenlítőhöz képest északra ill. délre tolódik. Valójában az összes eső kétharmada az Egyenlítő mentén vagy annak környékén hullik. Az egyenlítői vidékeken hónapokig szinte minden nap esik, aztán hosszabb száraz periódus következik, amikor a sáv elmozdul. Az ázsiai monszun április és szeptember között hoz sok esőt Kínába, Délkelet-Ázsiába és Indiába. Október és május között Dél-Amerikát áztatja az eső. Még az amazóniai esőerdőknek is kijut ugyanakkor néhány száraz hónap minden esztendőben.

Kapcsolódó cikkek:
Bolygónk az űrből (1) – Éjszakai fények
Bolygónk az űrből (2) – Hóborítottság
Érdekli, hogy hol esik a Földön?
Villám-világtérkép

Kapcsolódó linkek:
Havi globális esőzési térkép és animáció 1998-tól (NASA EO)