A Nemzetközi Űrállomás utasai lefényképezték a Jón- és Tirrén-tengerről visszatükröződő napsugárzást.
Néhány napja bejárta a sajtót a Cassini-űrszonda látványos felvétele, amelyen a Szaturnusz Titan nevű holdjának északi sarkvidékén levő metántavon megcsillant napfényt sikerült megörökíteni. Ehhez hasonló tükröződési jelenséget űreszközökről természetesen a Föld vízfelületeiről is meg lehet figyelni. Erre mutatunk most egy szép példát.
Az ISS 22. személyzete 2009. december 3-án készítette a felvételt. (Kép: NASA JSC)
A képen Olaszország déli része, Calabria látható, még ha furcsa perspektívában is. Egyrészt az északi irány a képen átlósan, nagyjából a bal felsőtől a jobb alsó sarok felé mutat. Másrészt a rálátás szöge meglehetősen lapos, ezért a térképről ismert formák és partvonalak eltorzulnak. A látószöget az határozza meg, hogy a felvétel készítésének idején a kb. 350 km-es felszín feletti magasságban keringő Nemzetközi Űrállomás (ISS) épp Románia északnyugati része fölött tartózkodott, mintegy 1000 km-re az „olasz csizma” orrától. A tájékozódást a feliratok segítik: a Messinai-szoros, amely az Appennin-félsziget és Szicília szárazföldjeit választja el, a kép jobb felső részén látható.
Ami az aranysárga csillogást okozza, az a tenger felszínéről visszaverődő, és épp az ISS-re vetülő napfény. Középen, a szárazföldön természetesen nincs ilyen tükröző felület. Ott érdemes megfigyelni kétfajta jellegzetes felhőzetet, ami a sötét háttér előtt, szürke színben látható. Az élesen kirajzolódó pamacsok az alacsonyabban szálló gomolyfelhők (cumulus). Az elmosódott, elnyúlt szürke sávok a magasabban húzódó lepelfelhők (altostratus).
Ezzel a látványos felvétellel kívánunk kedves olvasóinknak boldog új esztendőt. Mindenkit visszavárunk 2010-ben! Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Aranyhíd a Titanon
A Messinai-szoros – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Füstöl az Etna – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Rejtvényünk megfejtése (2)
Felhőformák és a napfény tükröződése Calabriánál (NASA EO)