Az Északi-tenger fölött készített két Envisat űrfelvétel azt mutatja, milyen az ég, ha teljesen leáll a repülőforgalom.
Az alábbi két, az Északi-tenger fölött készült műholdkép azt illusztrálja, hogy milyen „mellékhatása” volt még az európai légtér lezárásának. A felső felvétel (2010. március 21.) még a vulkánkitörés előtti állapotot mutatja, számos kondenzcsík nyomával. A kondenzcsíkok valójában mesterségesen kialakuló felhők. A hajtóművekből kiáramló és a levegőbe jutó égéstermék apró részecskéin, mint kondenzációs magokon jégkristályok keletkeznek, a légköri vízpára kiválásával. Így jönnek létre a felhőkhöz hasonló, a repűlő haladási irányát kijelölő, elnyúlt alakzatok.
A második felvétel (2010. április 20.) teljesen mentes a kondenzcsíkoktól. Igaz, hogy a kondenzáció kialakulásához megfelelő időjárási körülményeknek (hőmérséklet, páratartalom) kell fennállnia – tehát akkor sem mindig látunk ilyen jelenséget, ha egyébként rendben közlekednek a repülőgépek –, mégis a felvételpár jól szemlélteti a légi közlekedés leállításának látványos hatását. A hat napos légtérzár alatt a földi szemlélők számára is egyértelmű volt a megszokott kondenzcsíkok hiánya.
(Képek: ESA)
A felvételen felismerhetők Hollandia (jobbra fent), Belgium (jobbra lent) és Anglia (balra) szárazföldi területeinek részletei is. A tengervízben látható különböző zöldes árnyalatokat a víz által szállított hordalék okozza. A képeket az Envisat MERIS (Medium Resolution Imaging Spectrometer) detektorával készítették, eredeti felbontásuk 300 m.
A kondenzcsíkok képződése közvetve a klímát is alakítja, méghozzá hűti. A mesterséges felhők ugyanis nappal jobban visszaverik a beérkező napsugárzást, ami így kevésbé melegíti fel a felszínt. A repülés szüneteltetésének pozitív oldala, hogy ezalatt kevesebb káros anyag került a levegőbe, s a repülőterek környékén élők is megtudhatták rövid időre, hogy milyen a csend.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Távérzékelő űreszközökkel, így az ESA Envisat földmegfigyelő műholdjával is folyamatosan figyelemmel kísérték (és kísérik most is) az Izlandon április közepén kitört vulkán hatásait. A kezdeti ijedelem hatására, a biztonság kedvéért napokig lezárták a repülés elől az európai légtér jelentős részét. A légkörben akár 10 km magasra is feljutó finom vulkáni hamu ugyanis kárt okozhatott volna a repülőgépek sugárhajtóműveiben. A légtérzár hatalmas káoszt okozott, utazni vágyók milliói – e sorok íróját is beleértve – késtek vagy rekedtek távoli városokban és repülőtereken. Mostanra az aggodalom alábbhagyott, kiderült, hogy a hamu ebben a koncentrációban már nem veszélyes, így lassan helyreállt a normális légiforgalom.
Vulkáni hamu Nyugat-Európa fölött
Kondenzcsíkok Németalföld felett – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Hajócsíkok az óceán fölött
Az Envisat képpárja a légtérzár hatásáról (ESA)
A bolygó számos helyén láthatók olyan felszíni részletek, ahol látszólag nagy összevisszaságban találhatók különféle méretű sziklák és sík felületű alakzatok.
