Természetesnek vesszük, ahogyan itthon a műholdvevő tévéantennáink elhelyezkednek a házak tetején vagy oldalán. Miért állnak épp olyan szögben? Van-e, ahol nem úgy állnak?
Amszterdami utcakép, egyedi dekorációval ellátott műholdas televíziós vevőantennákkal. (Fotó: AP)
Ha az adások műholdakról jönnek, amelyek a Föld körül keringenek, akkor hogyan lehetséges, hogy egy fix irányba állított antennával mégis folyamatosan venni tudjuk az adást? A választ bizonyára mindenki tudja: olyan speciális pályákon keringő műholdakról van szó, amelyek épp 1 nap alatt kerülik meg a Földet, méghozzá az Egyenlítő síkjában. Mivel ez idő alatt a Föld is körbefordul egyszer a tengelye körül, így egy adott felszíni pontból – mondjuk a házunk tetejéről – megfigyelve az ilyen műholdak állni látszanak az égen. Ezeket nevezzük geostacionárius pályáknak, amelyeknek a felszín feletti magassága nem egészen 36 ezer kilométer.
Mivel az antennáinkat ezek szerint az Egyenlítő fölött kb. 36 ezer km-re levő pont felé kell fordítanunk, a mi északi földrajzi szélességünkön (47° körül) egyrészt közel déli irányba kell nézzenek, másrészt meglehetősen „lefelé”, vagyis a horizonttól mérve nem túl nagy magasságba (kb. 35°). Ezért olyan helyeken, ahol a déli irányú kilátást 30-40° magasságban kitakarja például egy szomszédos épület, nem is lehet házi műholdvevőt telepíteni.
Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy még magasabb földrajzi szélességeken még nehezebb kitakarásmentes körülményeket biztosítani. Az Egyenlítőhöz közelebb menve viszont egyre magasabban látszanak a geostacionárius műholdak. Az alább bemutatott fénykép is egy ilyen helyen készült. Azt is eláruljuk, hogy hol: Dél-Amerikában, közelebbről Francia Guyanában, az európai hordozórakéták indítására használt Kourou űrközpont környékén, 2008 nyarán.
(Fotó: Both Előd)
Kérésünk mindössze annyi, hogy megfejtőink mondják meg: melyik napszakban készültek a kouroui fényképek, és röviden indokolják is meg a válaszukat. A megfejtéseket e-mailen (a beküldő nevének megjelölésével) kérjük eljuttatni hozzánk (urvilag@urvilag.hu). A válaszok beérkezésének határideje 2011. április 29. (péntek) éjfél. A helyes megfejtők között a Magyar Űrkutatási Iroda jóvoltából a magyar nyelvű Iskolai Űratlasz egy példányát sorsoljuk ki.
Itt szeretnénk felhívni a figyelmüket, hogy akinek most nem kedvez a szerencse, az is hozzájuthat az űratlaszhoz. A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) „megmentéséért”, vagyis az űrkutatás népszerűsítésével is foglalkozó hazai civil szervezet anyagi ellehetetlenülésének megakadályozásáért gyűjtés indult. Annak, aki támogatásként legalább 10 ezer forintot át tud utalni az egyesület számlájára, és megadja címét is, hálából egy Iskolai Űratlaszt küldenek – amíg a 100 darabos készlet tart.
Kapcsolódó linkek:
Mostani év eleji rejtvénysorozatunk befejező kérdésével már az Űrvilág idei kiemelt témájához, a műholdas távközléshez kapcsolódunk. Ha a saját házán nem is biztos, hogy van, de nyilván minden olvasónk látott már (sőt lát nap mint nap) műholdvevő antennát. Ezek jellemzően fél méteresnél valamivel nagyobb átmérőjű, általában valamilyen könnyű fémből (pl. alumíniumból) készült tányérok, gyújtópontjukban egy vagy több vevőfejjel, amelyekkel egy vagy több irányból érkező műholdas rádió- és tévéadásokat tudnak venni. A forgási paraboloid alakú antennafelületek a vevőfej pozíciójába fókuszálják a műholdakról érkező rádiósugárzást (mikrohullámú sugárzást). Ezek vivőfrekvenciája a Ku-sávba (Európába sugárzó műholdak esetén a 10,7-12,75 GHz közötti tartományba) esik.
Mentsük meg a MANT-ot!
Ku-sáv (Wikipedia)
Nem is festmény, hanem űrfelvételek egy hamis színezésű kombinációja az Algéria délkeleti részén fekvő Taszilin-Ádzser hegyvonulatról.
