A mezoszférában levő, a horizont alatt járó Nap által megvilágított sejtelmes, fátyolos, kékes színű felhők szép fotótémát nyújtanak a Nemzetközi Űrállomás lakói számára.
Az északi és a déli félteke fölött is feltűnnek az éjszakai világító felhők. Magas szélességeken általában késő tavasztól a nyár végéig figyelhetők meg. Alkonyat után vagy napfelkelte előtt a felszínről is láthatók a sötét háttér előtt, de repülőgépek fedélzetéről vagy a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) is megfigyelhetők. Ez utóbbira példa az alábbi fénykép. Az éjszakai világító felhők a légkör 76 és 85 km közötti magasságú rétegében, a mezoszférában keletkeznek, apró jégkristályokból állnak. Az éppen a horizont alatt tartózkodó Nap rájuk vetülő fényét verik vissza.
Az ISS 31. számú személyzetében dolgozó űrhajósok felvétele június 13-án, Tibet fölött repülve készült. (Kép: NASA / JSC)
A mezoszférában létrejövő felhők keletkezési mechanizmusa nem egészen világos. A víz feltehetően az alsóbb légrétegekből jut fel. Felelős lehet érte az űreszközök felbocsátására használt rakéták hajtóanyagának égésterméke is. Kondenzációs magokként szóba jöhet a kívülről jövő mikrometeorokból származó por. A gyanú szerint a jelenség változásának, folyamatos erősödésének köze lehet a globális éghajlatváltozáshoz is. Megfigyelési tény, hogy az elmúlt évtizedekben a felhők egyre feltűnőbbek lettek.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Világító felhők az űrből
Világító felhők az ISS-ről fényképezve (NASA EO)
Az éjszakai világító felhőkről részletesen (Légköroptika honlap)
A levegőt alkotó gázok és a bennük lebegő részecskék többnyire láthatatlanok az emberi szem számára. Nem így a kondenzcsíkok, amelyeket néha még műholdakról is meg lehet figyelni.
