Kozmikus húsvéti tojás

Akár ez is eszünkbe juthat az európai Gaia űrcsillagászati szonda 14 hónapnyi működése után készített lefedettségi térkép láttán.

(Kép: ESA / Gaia / DPAC / B. Holl / University of Geneva)

Mégsem egy húsvétra készült hímes tojást látunk a fenti képen, hanem a Gaia égboltlefedettségét, tudományos programjának első 14 hónapja után. A „tojás” alakját a teljes eget leképező vetület adja, a mintázat színei pedig azt jelzik, hogy egyes helyeket milyen sok alkalommal figyelt meg az űrszonda. A kék a leggyakrabban, a világosabb színek a kevésbé gyakran meglátogatott területeket mutatják.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia asztrometriai űrszondája elsősorban a Tejútrendszer csillagainak pozícióját és látszólagos égi mozgását méri fel, minden eddiginél nagyobb pontossággal. Az űreszköz a Nap–Föld rendszer külső Lagrange-pontja környékén, a Földtől mintegy másfél millió km távolságban működik. Tengelye körül lassan elfordulva pásztázza az eget, mindig más-más főkörök mentén. Egy fordulatot nagyjából 6 óra alatt teljesít.

A működés első hónapjaiban a Gaia mozgását úgy határozták meg, hogy – kalibrációs okokból – az ekliptika pólusai mindig beleessenek a lefedettségi területébe. Emiatt az arrafelé látszó csillagokra sokkal több mérési adatot gyűjtöttek. Később, 2014. augusztus végétől a szonda belekezdett a szisztematikus égtérképezésbe, a teljes égbolt lehető legjobb lefedésére törekedve.

A Gaia eddigi méréseiből katalógus készült, amely több mint egymilliárd csillag koordinátáit és fényességét tartalmazza. A legalább 5 évesre tervezett küldetés során gyűjtendő további adatok alapján még pontosabb pozíciók, illetve az azok változására vonatkozó információk is elérhetővé válnak a csillagászok számára. A végeredmény a Tejútrendszer eddigi legátfogóbb és legpontosabb háromdimenziós felmérése lesz.

Animáció a Gaia első 14 hónapos éktérképezéséről, avagy hogyan „festették” a húsvéti tojást. Utána egy rövid időre láthatjuk a Gaia első (még nem egyenletes lefedettséget biztosító) katalógusában szereplő objektumokat. A legtöbb közülük természetesen a Tejútrendszer fősíkjában helyezkedik el, így ez rajzolódik ki a legfényesebben. A sötétebb régiók csillagközi por- és gázfelhők által kitakart irányokat jelölnek. Felismerhetők még csillaghalmazok és néhány közeli galaxis, a legfeltűnőbb a Nagy és Kis Magellán-felhő a kép jobb alsó részén. (Forrás: ESA / Gaia / DPAC)

Kapcsolódó cikkek:
Válogatás 2016 képeiből
A Gaia két éve: sikerek és kihívások
Egymilliárd csillag nyomában
Elindult a Gaia
„Húsvéti tojás” a Hubble-űrtávcsőtől

Kapcsolódó linkek:
A Gaia katalógusának égboltlefedettsége 14 hónap működés után (ESA)