Az apró sziget mégis híres, mert ma már nagy valószínűséggel állítható, hogy ott nyugszik Amelia Earhart, a XX. század közepének első és leghíresebb pilótanője.
A Nikumaroro-atoll az ausztráliai Nagy-korallzátonyon kívül az egyik leghíresebb ilyen képződmény. A sziget mindössze 7,5 km hosszú, legszélesebb részén 2,5 km széles, és csak a mély óceán veszi körül. A lakatlan atoll hírnevét a repülés első női úttörőjének, az első jelentős eredményeket elérő, számos rekordot magáénak tudható pilótanőnek, Amelia Earhartnak köszönheti.
A sziget a Csendes-óceán déli részén, Ausztrália és a Hawaii-szigetek között helyezkedik el, Fidzsitől mintegy 1500 km-re északra. Közigazgatásilag a Kiribati Köztársasághoz tartozik. Ennek 33 korallszigete részben Mikronéziához, részben Polinéziához tartozik. Az egyik szigetcsoport a Polinéziához tartozó Phoenix-szigetek, ezek egyike Nikumaroro, vagy korábbi nevén Gardner-sziget. A sziget közepén lévő lagúnát körülvevő homokzátonyt sűrű bozót, kókuszpálmák és a Pisonia nemzetségbe tartozó fák tartják a helyén. Korábban az amerikaiak és a britek egyaránt megpróbálták gyarmatosítani a szigetet, részben, hogy kókuszt termesszenek, részben pedig fegyverkísérletek céljára. Kiribati 1979-es függetlenné válása után azonban az Egyesült Államok lemondott a Phoenix-szigetek iránt támasztott területi igényéről. Kiribati 2006-ban természetvédelmi területté nyilvánította a Phoenix-szigeteket.
A Nikumaroro-sziget a Csendes-óceán egyik atollja. A Seven Site a legvalószínűbb terület, ahol Amelia Earhart földet érhetett. A felvételt a Landsat–8 műhold az OLI (Operational Land Imager) kamerájával 2014. július 28-án készítette. (Kép: NASA EO)
A sziget azért vált híressé, mert évtizedeken át élt a gyanú – és mára a szakértők szerint nagy valószínűséggel bebizonyosodott – hogy itt veszítette életét Amelia Earhart és navigátora, Fred Noonan. Amelia Earhart volt az első nő, aki 1928-ban még csak utasként, majd 1932-ben egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt. 1935-ben sikerült Hawaiiról Kaliforniába repülnie. 1937-ben Lockheed Electra 10E repülőgépével navigátora társaságában körül akarta repülni a Földet. Május 20-án indultak Kaliforniából, július elejére érkeztek Új-Guineába. Ekkor már „csak” a Csendes-óceán három szakaszban tervezett átrepülése volt hátra. Az első és egyben leghosszabb szakasz végére, az ugyancsak a Phoenix-szigetekhez tartozó Howland-szigetre azonban már nem érkeztek meg. Rádiózásaikat rekonstruálva a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy több száz kilométerrel elvétve a célt a délkeletebbre fekvő Nikumaroróra érkezhettek, ahol szerencsétlenül jártak, vagy kényszerleszállást hajtottak végre, majd hajótöröttként veszítették életüket.
Amelia Earhart Lockheed Electra 10E repülőgépe, amelyet 1937-es világ körüli útján használt. (Kép: Wikipedia)
Amelia Earhart 1937-ben, a Lockheed Electra 10E előtt. (Kép: Wikipedia)
Igazságügyi és repülési szakértők, valamint történészek évtizedeken át keresték a szerencsétlenség nyomait, Earhart és navigátora földi maradványait és a repülőgép roncsait. Gyanújuk egyre inkább Nikumaroro Seven Site nevű területére terelődött (az erdőbe ékelődő kopár terület 7-es alakjáról kapta a nevét). Az 1930-as évek legvégén, majd a későbbi expedíciók során a helyszínen emberi csontokat és néhány tárgyat találtak, a bizonyítékokat azonban nem találták perdöntőnek. Újabb tanulmányok azonban amellett szólnak, hogy Earharték Nikumarorón lelték halálukat.
1937. július 2-án Earhartnak az útiterve szerint Lae-ből (Új-Guinea) a Howland-szigetre kellett volna repülnie. Ez lett volna világ körüli útja leghosszabb, 4100 km-es szakasza, a szigetre azonban nem érkezett meg. (Kép: Wikipedia)
Amelia Earhartról, utolsó útjáról és halála feltételezett helyszínének azonosításáról néhány újabb cikket a NASA Earth Observatory írása végén sorolnak fel a szerzők. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Nem tűnt el az új sziget
Karácsony-sziget (az egyik)
Kiribati az elmerülés határán
Phoenix-szigetek Természetvédelmi Terület
Amelia Earhart feltételezett végső nyughelye a Csendes-óceánon (NASA EO)
A gyógynövény, amelynek gyökerét évszázadok óta nagy becsben tartják Távol-Keleten, közvetve az űrből is megfigyelhető.
