A felvétel, amelyet a Hubble-űrteleszkóp készített, sötét, komor jelenetet ábrázol az Ikrek csillagképben.
Amikor az objektumot először tanulmányozták a csillagászok, akkor eléggé összezavarodtak: ahelyett, hogy egyetlen objektumként azonosították volna, kettőnek tekintették szimmetrikus szerkezete miatt. NGC 2371 és NGC 2372 néven is ismertek, bár néha együttesen hivatkoznak rá, mint NGC 2371/2.
(Kép: ESA/Hubble & NASA, R. Wade et al.)
A kép jobb felső és bal alsó részén látható két lebeny egy úgynevezett planetáris ködöt alkot. Az elnevezés ellenére az ilyen ködöknek semmi köze nincs a bolygókhoz. Az NGC 2371/2 akkor alakult ki, amikor egy Napunkhoz hasonló csillag élete végéhez közeledve felfújódott, majd ledobta légköre külső rétegeit, és mindössze egy túlfűtött csillagmaradvány maradt hátra. Ez a maradvány mint narancssárgás csillag látható a kép közepén, pontosan a két lebeny között.
Az űr e parányi szegletének szerkezete összetett. Sűrű gázcsomók töltik ki, gyorsan mozgó anyagkilövellések, amelyek látszólag időnként irányt is változtatnak, és táguló anyagfelhők, amelyek a maradványcsillagról indulnak. A csillagmaradvány egész környezete fényesen ragyog, mivel a haldokló csillag erős sugárzást bocsát ki, ami gerjeszti és fénylésre készteti az egész régiót. Az elkövetkező néhány ezer évben az egész planetáris köd folyamatos változásokon fog keresztülmenni: a lebenyek teljesen szét fognak oszlani, a maradványcsillag le fog hűlni és el fog halványodni, és a folyamat végén kialakul majd egy fehér törpecsillag. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Születésnapi fotó a Hubble-től
25 év – 25 kép (4. rész)
Égbeli Macskaszem
Az NGC 2371/2 planetáris köd képe a Hubble-űrtávcsővel
Ha a szemünk képes lenne a nagy energiájú sugárzást (az úgynevezett gamma-sugarakat) érzékelni, a Holdat fényesebbnek látnánk, mint a Napot!
