A Nemzetközi Űrállomás 56. legénységének egyik tagja teleobjektívjét a Zambézi folyó azon részére fókuszálta, ahol az a lenyűgöző Victoria-vízesésbe torkollik.
A zuhatag modern nevét David Livingstone európai felfedezőnek köszönhetjük, aki Victoria királynő tiszteletére nevezte el 1855-ben. Jóval a gyarmati idők előtt azonban a vízesést Mosi-oa-Tunya–Kololo/Lozi néven ismerték, ami az jelenti, hogy „a mennydörgő füst”.
Ezen a ferde szögben készült, déli tájolású fényképen a vízesés vékony fehér vonalként jelenik meg a kompozíció közepénél. A folyó völgye drasztikusan megváltozik a zuhatagnál. A Nap részleges tükröződése a vízfelszínen láthatóvá teszi, hogy a vízesés feletti folyószakasz (a kép jobb oldalán) valójában 2 kilométer széles vízfelület, míg a kép bal oldalán egy keskeny vonalként jelenik meg. Itt a cikk-cakkban haladó folyó több mint 100 méter mély kanyont vájt a sziklába. A kanyon falai sötét árnyékokat vetnek, ami így az űrből markánsabbnak tűnik, mint az vízesés feletti széles, nyugodt vízfelület.
(Kép: NASA EO / JSC)
Bár nem a legmagasabb vagy a leghosszabb zuhatag a világon, a Victoria-vízesés a világ legnagyobb vízfelszínével bír mind közül. A zuhatag vándorlásából adódó több korábbi helyzete is megjelenik ezen az űrbéli felvételen, hasonlóan, mint egy korábbi, űrrepülőgépről készített fényképen.
A Zambézi folyó jelöli a nemzetközi határt Zambia és Zimbabwe között. Livingstone és Victoria Falls városainak rácsos úthálózata szintén kiválóan megfigyelhető a felvételen, kontrasztba állítva a természet és az ember tájformáló hatását.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kétszer három mégsem négy
A Victoria-vízesés az űrállomásról fotózva (NASA EO)