Pontosabban a helye szokatlan. Ha hóvihar lenne Grönlandon, senki sem csodálkozna. Pedig egyszer már portálunkon is hírt adtunk a ritka jelenségről.
A Föld legnagyobb szigete Grönland, területének közel 80 százalékát jég borítja. A part menti, jégmentes területeken azonban felismerhetők az ősz színei, és a sarkvidéki tundrán a kiterjedt porviharok is ebben az évszakban a leggyakoribbak.
Ez a levegőben lebegő por figyelhető meg a Suomi NPP műhold látható és infravörös képalkotó sugárzásmérője (VIIRS) és a NASA Aqua műholdja MODIS sugárzásmérője felvételein. Mindkét kép 2021. október 18-án készült. A felvételeken legalább négy, a sziget partjától nyugat felé tartó, a Labrador-tenger fölött elhelyezkedő porcsóva látható. A „por” ebben az esetben valójában glaciális hordalék, egyfajta „liszt”, vagyis azoknak a köveknek a porrá őrölt maradéka, amelyeket a gleccserek magukkal sodornak. Az anyag olyan finom szemcséjű, hogy a szél könnyen felkapja a porszemeket.
A Suomi NPP műhold látható és infravörös képalkotó sugárzásmérőjének (VIIRS) felvétele Grönland délnyugati partjáról 2021. október 18-án. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; VIIRS adatok: NASA EOSDIS LANCE, GIBS/Worldview és Suomi National Polar-orbiting Partnership)
A NASA távérzékelési szekértője, Santiago Gassó szerint a jelentős porcsóvák leginkább a nyár és a tél közötti átmeneti időszakra jellemzők. Nyáron a gyors folyású patakok és folyók az olvadékvizet a jégtakarótól a tenger felé szállítják. Ősszel azonban az olvadás lassul, a folyók apadnak, a glaciális üledék nagy területeken a felszínre kerül. Az alsó képen látható két porcsóva forrása a Frederikshåb Isblink, illetve a Sermeq gleccser környéke. A kép készítésekor még nem hullott friss hó a területre, amikor viszont a hó beborítja a jégmentes szárazföldi területeket, akkor a szél már nem tudja felkavarni a port.
A NASA Aqua műholdja MODIS sugárzásmérőjének felvétele ugyancsak 2021. október 18-án készült a fenti terület egy részéről. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS/Worldview)
A por felkavarásához és a porcsóvák kialakulásához még akkor is erős szél szükséges, amikor a por a felszínre kerül. Ellentétben a Szaharával, ahol a konvekció segít magasba emelni a port, a grönlandi porról készült képeken Gassó becslése szerint a por legfeljebb csak 1–2 km magasságig jut fel. Ugyanakkor Grönland jégvájta völgyeiben heves széllökések alakulhatnak ki, amelyek egy nap alatt akár több száz kilométer távolságba is elsodorhatják a port, és azzal együtt tápanyagokat juttathatnak azokra a területekre, ahol az egyébként csak szegényesen áll rendelkezésre.
A por helyben is fontos tápanyagforrás. Egy idén év elején publikált tanulmány szerzői például kimutatták, hogy a Grönlandról felkavart por foszfortartalmú ásványokat tartalmaz, amelyek tápanyagul szolgálnak az algák számára, elősegítve az algavirágzást. A jég tetején elszaporodó algák a por és a korom szemcséihez hasonlóan sötétebbé teszik a jég felszínét, vagyis csökken a jég albedója, ami elősegíti az olvadását. A tanulmány szerzői ennek tudják be, hogy bár a Grönlandot borító jégtakaró a Föld szárazföldi jégkészletének csak 11,2%-át tartalmazza, mégis 2012 és 2016 között a tengerek vízszintjének a krioszférához köthető emelkedése 37%-áért a grönlandi jégtakaró olvadása a felelős.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Szahara pora
A gleccserek pora
Légköri aeroszolok
Homokvihar a Vörös-tenger fölött
Porvihar a Szentföldön – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
Porvihar Grönlandon (NASA Earth Observatory)
A La Palma szigetén történt vulkánkitörés egy gyakori és egy rendkívül ritka, különleges légköri kísérőjelensége látható a képeken.
