A Nemzetközi Űrállomás (ISS) külső részén elhelyezett kamera készítette ezt a különleges fényképet az Atlanti-óceán fölött.
Az ISS akkor éppen az óceán északnyugati része fölött, a kanadai Új-Skócia partjaitól mintegy 500 km-re repült. A kamera alacsony szögben, keleti irányba tekintett, a tengerfelszínről tükröződő hajnali napsugarak fényes háttérként jelennek meg a képen. Ez segít kiemelni a felhők szerkezeti részleteit és az árnyékukat, amitől igazán különleges lesz a látvány.
A fénykép 2021. november 4-én készült az űrállomás külső, nagyfelbontású kamerájával (External High-Definition Camera, EHDC). Érdemes a teljes méretű változatot is megtekinteni. (Kép: NASA-JSC)
Az előtérben számos kisebb felhő látható. A gomolyfelhők (cumulus) valójában a felfelé áramló légmozgást „jelenítik meg”, a magasban húzódó hidegebb légrétegekben kicsapódó vízcseppek révén. A képen hátrébb, vagyis az űrállomástól távolabb néhány tornyosuló zivatarfelhő (cumulonimbus) tűnik fel. Ezek tetején, egy üllőre emlékeztető, ellaposodó részen a víz jégszemcsékké fagy. Innen, az ún. inverziós réteget elérve már nem tud tovább folytatódni a feláramlás, emiatt oldalirányban is növekedésnek indul a felhő, akár több tíz km-es területre kiterjedve (a képen angolul feliratozva: Anvil cloud). Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Felhős bolygónk
Művészi Földünk
Hajók nyoma a felhőkben
Földi paradicsom az űrből
Egy szelet cirrus
Hajnali felhőlátkép az ISS-ről (NASA EO)
Fények egész kavalkádja tárult a Nemzetközi Űrállomás (ISS) űrhajósainak szeme (és fényképezőgépe) elé egy tavaly októberi éjszakán.
