Csaknem tökéletes kúp alakot formáz a Manam-sziget azonos nevű, bazaltos-andezites rétegvulkánja.
A mindössze 83 km2-es Manam-sziget Pápua Új-Guinea északkeleti partja közvetlen közelében, a Bismarck-tengerben fekszik, és a Bismark-szigetívhez tartozik. Az ilyen vulkáni szigetívek az úgynevezett szubdukciós zónák fölött alakulnak ki, két kéreglemez találkozásánál, ahol az egyik lemez a másik alá bukik. Előbbi megolvadó anyaga áttöri a fölötte lévő lemezt, és vulkánok formájában a felszínre tör. A Csendes-óceán délnyugati része tektonikusan nagyon aktív és bonyolult struktúrájú terület, ahol a Csendes-óceáni- és az Ausztrál-kéreglemezek találkoznak, de a találkozási zónában számos mikrolemez is kialakult.
A csaknem tökéletes kör alakú szigetet (leghosszabb és legrövidebb átmérője 10,5, illetve 10,3 km) teljes egészében az 1807 méter magasba nyúló Manam rétegvulkán foglalja el. Gyakori, gyenge és közepes erősségű kitöréseiről 1616 óta vannak feljegyzések. Robbanásos kitörései leggyakrabban csak hamufelhőt lövellnek a magasba, de alkalmanként nagyobb kitörések is előfordulnak, amelyek során a piroklasztikus folyam egészen a tengerpartig elér. A szinte tökéletes kúp alakú hegy csúcsától négy kőlavinavölgy indul ki, amelyek közül a Landsat–8 bemutatott felvételén három látható. A korábbi kitörések kiömlő lávája és piroklasztikus folyama ezeken a völgyeken keresztül érte el a tengert. Egyes kitörések kidobott anyaga azonban kitért a völgyekből és veszélyeztette a vulkán alacsonyabb területén lévő lakott területeket (a sziget lakossága mintegy 10 ezer fő).
A NASA Landsat–8 műholdjának OLI műszerével 2022. május 22-én készült felvétel a Manam-szigetről. A hegycsúcson két kráter található, amelyek közül a déli az aktívabb, ennek helyét a forró anyag infravörös sugárzása jelzi a képen. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A 2004-es, nagyobb erejű kitöréskor a lakosság nagyobb részét evakuálni kellett, később azonban sokan visszatértek lakhelyeikre. A 2005-ös kitörés nagy kén-dioxid felhőt dobott ki, amely nyugat felé, Pápua Új-Guinea irányban sodródott. A legújabb kitörés 2021 októberében kezdődött, amikor a kidobott hamufelhő 15,2 km magasságig emelkedett. Ezt követően 2021 végén és 2022 elején folytatódtak a kitörések. Március elején a Rabaul Vulkanológiai Obszervatórium szakemberei kisebb piroklasztikus folyásról számoltak be, amely kitörést hamufelhő kidobódása és hangos morajlás kísérte. 2022 májusában a darwini vulkáni hamu tanácsadó központ a Manam-tűzhányóból kidobódó hamufelhők miatt több figyelmeztetést is kiadott a repülőgépek számára. Május 17–19-én a hamufelhő 2,4 km magasságig emelkedett és nyugat–északnyugat felé sodródott.
Pápua Új-Guineán (a környező szigeteket, így Manamot is beleértve) 14 aktív és 22 szunnyadó tűzhányó található, amelyek becslések szerint 250 000 ember életét veszélyeztetik. A Manam az egyike annak a hat tűzhányónak, amelyeket a nagy kockázatot jelentő csoportba soroltak. Ugyanakkor a vulkánt azok között is számon tartják, amelyeknél a kitörés vagy a beroskadó hegyoldal cunamit kelthet.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Vulkán a víz alatt
A tongai vulkánkitörés és az ionoszféra
Vulkánkitörés élőben
A farkas ébredése
Manam-vulkán, Pápua Új-Guinea (NASA Earth Observatory)
Az Antarktisz olvadó gleccserei alól előbukkant egy eddig ismeretlen sziget – noha nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó a sorban.
