Sós por

Dél-Amerikában is csökken a tavak vízszintje. A sós tóból szárazra kerülő sót a szél a termőföldre hordja, ami szikesedést okoz.

A Mar Chiquita változó vízszintű, lefolyástalan sós tó Argentína északi részén. Magas vízszint esetén a tó felszíne eléri a 6000 km²-t (sőt az 1958-as, eddigi legnagyobb kiterjedésekor 10 000 km² volt), alacsony vízszint esetén viszont 2000 km²-re csökken, ezért a tó északi partja mentén kiterjedt só- és sármezők kerülnek szárazra. A tó átlagos mélysége csupán 10 méter, legnagyobb és legkisebb kiterjedése között körülbelül 6–7 méter a vízszint különbsége. A tó vízszintjével együtt a sótartalma is változik, csapadékos években 40 g/l, míg alacsony vízszint esetén 250 g/l körüli (a tengervíz átlagos sótartalma 3,5%, azaz 35 g/l, a 250 g/l érték viszont a Holt-tenger sókoncentrációjával vetekszik).

A tó vízszintje az utóbbi években tartósan alacsonyabb volt, mint az 1980-as és 1990-es években, amit a szakemberek az esős és aszályos időszakok ciklikus váltakozásán kívül azzal magyaráznak, hogy a tavat tápláló folyókból egyre több vizet emelnek ki mezőgazdasági célra. Az elsősorban a tómeder kiszáradt, északi részén szárazra került sófoltok a térség jelentős sóforrását képezik. Évente átlagosan 10–20 alkalommal, elsősorban a téli időszakban viszont olyan viharos szél fúj a tó környékén, hogy az a sót, a sós port magával sodorja. A jelenséget a szakemberek műholdfelvételek segítségével követik. A jelenség azért aggasztó, mert a széthordott só a környéken a talaj szikesedését okozza, ezért csökkenti a terméshozamokat (a környékre főként a kukorica, a búza, a szója és a napraforgó termelése jellemző).

A NASA Aqua műholdja MODIS képalkotó spektroradiométerével 2022. július 10-én készített felvétel a Mar Chiquita tóról és környékéről. Jól látható, hogy a tó a teljes meder déli részébe húzódott vissza, az északi részen pedig a fehér, sós por borítja a partot. A port a szél észak felé sodorja. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; MODIS adatok: NASA EOSDIS LANCE és GIBS/Worldview)

Ezzel szemben a Córdobai Állami Egyetem kutatói egy újabb vizsgálatukban a viharok után a levegőből és a talajból vett mintákat elemezték, és modellezték a porcsóvák mozgását. Ennek eredményeképpen arra mutattak rá, hogy az eső és a szél hatására a só annyira szétszóródik, hogy koncentrációja nem veszélyezteti a termőtalajok minőségét. Kimutatták, hogy a porral szállított, oldható nátrium mennyisége, és abból a talajba lerakódó mennyiség csekély ahhoz képest, amennyi eleve jelen van a talajban. Kivételt csak a Mar Chiquitához 50 kilométernél közelebb fekvő területek jelentenek, ahová a szél több sót szállít, annyit, hogy az már valóban veszélyezteti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát. Végül a kutatók hangsúlyozzák, hogy munkájuk során csak a rövid távú hatásokat vizsgálták, a hosszú távú hatások egyelőre ismeretlenek.

A Córdobai Állami Egyetem 2005-ben kutatóközpontot hozott létre a Mar Chiquita vizsgálatára, különös tekintettel a vízszint változásának gazdasági és társadalmi hatásaira. A kutatók attól tartanak, hogy ha a tavat tápláló legnagyobb folyóból, a Rio Dulcéből egyre több vizet emelnek ki, akkor a Mar Chiquita könnyen az Aral-tó sorsára juthat.

Kapcsolódó cikkek:
Az amazóniai erdőtüzekről
A világ legnagyobb sómezeje
Légköri aeroszolok
Por a Zöld-foki-szigetek fölött
Szárazság Amazóniában

Kapcsolódó linkek:
Por és só Dél-Amerikában (NASA Earth Observatory)