Színes tavak

Valaha egyetlen tó volt, de részekre szakadt, és darabjai eltérő fejlődési utat jártak be, amit ma különböző színük jelez.

Több tízezer évvel ezelőtt, a pleisztocén végén és a holocén elején a képen látható három, Etiópiában fekvő tó helyén egyetlen, hatalmas beltenger, a Galla-tó vize hullámzott. (Sőt a Galla-tóhoz tartozott a csak az alsó képen látható, a három színestől északabbra fekvő Ziway- [Zway-, Hora-Dambal- vagy Dambal-] tó is.) Később a nagy víztömeg vízszintje a tektonikai mozgások és a megváltozott csapadékviszonyok következtében süllyedni kezdett. Pontosabban, a felszín felfelé nyomult, ami megváltoztatta a tavat tápláló folyók irányát, a Galla-tó zsugorodni kezdett. Mintegy 2000 évvel ezelőtt a folyamat eredményeképpen megjelent a három különálló tó, a Shala-, az Abijata- (Abijatta-) és a Langano-tó. Amint a Landsat–8 felvételén látható, a három tó a közös eredet ellenére ma szembeötlően eltérő látványt nyújt. A különbség vizük kémiai sajátosságaiban is tükröződik.

A NASA Landsat–8 műholdja OLI műszerének 2022. március 29-i felvétele az afrikai Nagy-hasadékvölgy etiópiai szakaszának három taváról. A tavak Addis Ababától délre, a fővárostól mintegy 150 km távolságban helyezkednek el. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A három tó közül a Shala-tó a legnagyobb és legmélyebb, vize egy körülbelül 3,5 millió évvel ezelőtt beomlott vulkáni kalderát tölt ki. A közelében számos meleg vizű forrás és fumarola található, ezért a tó vize szokatlanul meleg és sós, foszfátban gazdag. A szikes tavak közé sorolják, mert vize erősen lúgos kémhatású (nagy pH-jú). Sok más szikes tóhoz hasonlóan a Shala-tó is – a szokatlan viszonyok ellenére – biológiailag produktív, sokféle mikroorganizmus mellett apró rákoknak és flamingócsapatoknak ad otthont. Az 1558 méter tengerszint fölötti magasságban fekvő tó 28 km hosszú és 12 km széles, felszíne 329 km². Bár területét tekintve a hasadékvölgy etiópiai tavai közül csak a negyedik legnagyobb, ám 266 méteres legnagyobb mélységével a legmélyebb és a legnagyobb víztérfogatú közülük.

A Langano-tó édesvizű, főként a kelet felől érkező folyók táplálják. Ezek vize általában gazdag a közeli hegyekből származó, vörösesbarna üledékben, ennek köszönheti maga a tó is jellegzetes barna színét. Népszerű fürdőhely, elsősorban azért, mert szódát (nátrium-karbonát) tartalmazó vizében nincs jelen a bilharziát (bilharziózist, schistosomiasist) okozó parazita, illetve az azt hordozó édesvízi csigafaj. A 26 km hosszú, 15 km széles tó legnagyobb mélysége csak 46 méter, felszíne 230 km².

A három tó közül az Abijatta-tó a legsekélyebb és legváltozékonyabb, legnagyobb mélysége mindössze 14 méter. Zöld színét valószínűleg a vizében élő fitoplankton adja. A Landsat műholdak régebbi felvételeivel összehasonlítva megállapítható, hogy a tó felszíne az 1970-es évek óta több mint egyharmadával csökkent, annak következtében, hogy átlagos vízmélysége 13 méterről 7 méterre csökkent.

A tavak tágabb környezete látható a teljes felvételen, amelynek kivágott részlete a fenti kép. A három „színes” tótól északra a Zway-tó látható, amely a földtörténeti múltban ugyancsak az egykori Galla-tó részét alkotta. Délebbre a kisebb Awasa-tó látható, a tavak kirajzolják a Nagy-hasadékvölgy etiópiai szakaszát. (Kép: NASA Earth Observatory, Joshua Stevens; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Kapcsolódó cikkek:
Óriásgát a Níluson
Szárazság Afrika szarvánál
Szárazság Etiópiában

Kapcsolódó linkek:
A Trio of Ethiopian Lakes (NASA Earth Observatory)