A Himalája lábánál

Akár Tibet is rászolgálhatna az „ezer tó országa” névre. A Himalájától északra fekvő tavakban jelentős édesvíz-készlet halmozódik fel.

A Tibeti-fennsík átlagos tengerszint feletti magassága meghaladja a 4500 métert, kiterjedése észak–déli irányban mintegy 1000 km, kelet–nyugati irányban 2500 km, területe 2,5 millió km2. Itt ered Ázsia több nagy folyója, a Brahmaputra, az Indus, a Gangesz, a Szalven, a Mekong, a Jangce és a Sárga-folyó. A fennsíkon mintegy 1500 kisebb-nagyobb tó található, amelyek együttesen 24 183 km² területűek. Ez a világ legnagyobb és legmagasabban fekvő magashegységi tórendszere, amelyet gyakran „a világ legnagyobb víztornyának” is neveznek. A tavak többsége a fennsíkot nyugatról kelet felé átszelő Cangpo/Brahmaputrától északra fekszik, míg a Cangpo és a Himalája vonulata közötti területen található például a Paiku-tó.

A Tibeti-fennsík a NASA Terra műholdjának MODIS sugárzásmérőjével 2008. december 18-án készült felvételen. A nagyobb, tengerészkék színűnek látszó tavak többnyire jégmentesek, míg a kisebb, türkiz színűeket jég borítja. A képen jobbra lent jól látható a Cangpo áttörése a Himalája vonulatán, a hegységtől délre pedig a folyó szétterülése – immár Brahmaputra néven – a síkságon. A képen balra lent, a Himalája gerincétől északra látható a Paiku-tó. (Kép: NASA Earth Observatory, Jeff Schmaltz; MODIS adatok: MODIS Rapid Response Team, NASA Goddard Space Flight Center)

A tavak általában lefolyástalanok, ezért vizük a felhalmozódó ásványi anyagok miatt enyhén sós (brakk). A térség két legnagyobb tava az első két képen egyaránt látható Siling Co és a Nam Co. Utóbbi a Föld legmagasabban fekvő sós tava, vízfelszíne a tengerszint fölött 4718 méter magasan helyezkedik el. Hossza mintegy 79 km, legnagyobb szélessége 25 km. 2006-ban végzett mérésekkel megállapították, hogy területének felén 90 méternél mélyebb, a tavat gleccserek táplálják. A 4530 méter magasan fekvő Siling Co alig valamivel kisebb, nyúlványaival együtt valaha egy nagyobb tó része lehetett. A két nagy tó vízszintje a múlt század utolsó két évtizedében emelkedett, bár ezzel kivételt jelentenek, mert egy 2008-ban végzett vizsgálat eredménye szerint Tibet tavainak többségére a vízmennyiségük csökkenése jellemző.

A NASA Aqua műholdjának MODIS spektrométerével 2010. november 10-én készült felvételen a Cangpótól északra fekvő tavak láthatók. A tavak eltérő színárnyalata eltérő mélységüknek, a bennük található üledék mennyiségének és a mikroszkopikus élőlényeknek köszönhető. (Kép: NASA Earth Observatory, Jesse Allen; MODIS adatok: Goddard Level 1 and Atmospheric Archive and Distribution System (LAADS))

A harmadik felvételen a Himalája hófödte csúcsai láthatók. A hegyeket egész évben hó borítja, az utánpótlás két időszakban érkezik. A téli hó decembertől májusig rakódik a hegyekre, elsősorban a hegyvonulat nyugati részén. Május végén kezdődik a nyári monszun, amely nedves levegőt szállít a Himalája keleti része felé, és ott szeptemberig eső vagy hó formájában okoz csapadékot. A Himaláját az ázsiai és az indiai kéreglemezeket egymás felé nyomó tektonikus erők hozták létre. A folyamat 40–50 millió évvel ezelőtt kezdődött, a Himalája egésze 25–30 millió éve kezdett felfelé nyomulni, míg a hegység fő gerince 2,6 millió éves. A tektonikus erők ma is aktívak, a hegyek magassága évente több mint 1 centiméterrel nő.

Az ISS fedélzetéről készített felvételen észak felől látható a Himalája 2300 km hosszú vonulata, előtérben a Paiku-tóval. A 6100 méter átlagos magasságú Himalájából kiemelkedik a Mount Everest és a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsa, a 8586 méteres Kancsendzönga. Az ISS053-E-357550 jelű felvételt az ISS 53. állandó személyzetének egyik tagja 2017. december 11-én készítette Nikon D5 digitális kamerával, 500 mm fókuszú objektívvel. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility and the Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)

A tektonikus erők működésén kívül a Himalája térségének másik geológiai jellemzője az aktív gleccserek jelenléte, amelyek a hegycsúcsok folyamatos erózióját okozzák. A gleccserek olvadékvize a tavakban gyűlik össze, például a negyedik képen közelről látható, részben jéggel borított Paiku-tóban. A tó déli felében fokozatosan mélyül, 60 méter mélységig, míg az északi felében hirtelen 70 méternél mélyebbé válik. Átlagos mélysége 41 méter, ezért a Paiku-tó több hőt tárol a környék sekélyebb tavainál. A monszun időszakban, júliustól szeptemberig csekély a párolgás, a csapadéknak és az olvadó gleccsereknek köszönhetően a vízszint gyorsan emelkedik. Októbertől decemberig az erős párolgás és a csekély vízutánpótlás következtében viszont a vízszint számottevően csökken. Amikor télen teljesen jég borítja a tavat, a vízszint nem változik, azonban a szakemberek kimutatták, hogy a víz lencseként összegyűjti az erős magashegységi napsugárzást. Amikor a jégtakaró felszakadozik, a víz átadja az összegyűjtött hőt a környező levegőnek, aminek a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére gyakorolt hatása kimutatható. A fennsík tavai emellett évtizedes periódusú változásokat is mutatnak.

Az ISS fedélzetéről 2022. február 19-én készített felvételen a részben befagyott Paiku-tó részlete látható. Az ISS066-E-150477 jelű felvételt az ISS 66. állandó személyzetének egyik tagja Nikon D5 digitális kamerával, 1150 mm fókuszú objektívvel készítette. (Kép: NASA Earth Observatory, ISS Crew Earth Observations Facility and the Earth Science and Remote Sensing Unit, Johnson Space Center)

A Paiku-tó 4591 méter magasan fekszik, a nepáli határ közelében, a Cangpo és a Himalája fő vonulata között. Hossza 27 km, a képen látható legkeskenyebb részén csupán 6 km széles. A lefolyástalan tavat 5700–6000 méter magas hegyek veszik körül, ezek gleccsereinek olvadékvize táplálja, bár a víz nagyobb része elnyelődik a laza szerkezető talajban, még mielőtt elérné a tavat. Ha a tó vízszintje elérné a körülbelül 1200 métert, akkor kiöntene, és a kiömlő víz a Cangpóba jutna. A tó vizének sótartalmából a szakemberek azonban arra következtetnek, hogy ilyen kiömlésre az elmúlt néhány száz vagy ezer évben nem volt példa.

Kapcsolódó cikkek:
A Himaláját körülölelő folyam
Új tó a jég mögött
Hullámok a Himalája alatt
A Mt. Everest környékén is olvadnak a gleccserek

Kapcsolódó linkek:
Icy Lake Paiku (NASA Earth Observatory)
Az ISS űrhajósai téli tájakat bemutató felvételeinek teljes gyűjteménye (NASA Earth Observatory)
Jewel-Toned Lakes of the Qinghai-Tibet Plateau (NASA Earth Observatory)
An Astronaut’s View of the Himalayas (NASA Earth Observatory)
Tibet (NASA Earth Observatory)