Árapály a Chausey-szigeteknél

Az apró szigetek többsége dagálykor eltűnik a víz alatt, csak apálykor bukkannak elő.

A Franciaországhoz tartozó kis szigetcsoport földrajzi értelemben a La Manche-csatornában fekszik, de annak délnyugati, kiszélesedő részén, a Saint-Maló-i-öbölben. Az északnyugatabbra található, sokkal nagyobb Csatorna-szigetek, Jersey és Guenersey az Egyesült Királysághoz tartoznak, a Chausey-szigetek (ejtsd: soszej, soszé) viszont franciák. Az öblöt keletről határoló Normandiától csupán 18 kilométerre fekszenek, de nem sokkal van távolabb az öböl déli, bretagne-i partja sem.

A szigetcsoport egyetlen lakott tagja a Nagy-sziget (Grande Île), amely a szárazföldről komppal érhető el. A sziget hossza 1,5 km, szélessége 0,5 km, területe mindössze 0,45 km², és csak néhány tucat állandó lakosa van, az oda látogató turisták száma azonban évente 200 ezerre tehető. Apálykor számos sziget között az árapálysíkság szárazra kerül, így gyalog is át lehet kelni. A terület számos tengeri madár- és más állatfajnak ad otthont, ezért az Európai Környezetvédelmi Ügynökség minősítése szerinti Natura 2000-es természetvédelmi terület.

A térség különlegessége, hogy egyike azon területeknek, ahol a világon a legnagyobb az árapály következtében a vízszint ingadozása. Ennek köszönhető, hogy dagálykor a szigetek többségét víz borítja: míg apálykor 365 szigetet tartanak nyilván, de ezek együttes területe is csak körülbelül 2 km², azonban dagálykor csak 52 emelkedik ki a vízből, amint az a Landsat-felvételeket összehasonlítva jól látható. Az árapály jelenségét alapvetően a Hold (és kisebb mértékben a Nap) gravitációs hatása hozza létre, azonban erősségét jelentősen befolyásolja a partvonal alakja és az óceáni medence mérete. Emiatt az északi félgömbön általában erősebb az árapály, mert a kontinensek közelebb vannak egymáshoz. A világ legerősebb árapálya a kanadai Fundy-öbölben mérhető, de a Chausey-szigetek térsége is az élvonalba tartozik. A Saint-Maló-i-öbölben a vízszint átlagos ingadozása 8,2 méter, de szökőárkor (teliholdkor és újholdkor, amikor a Nap és a Hold árapálykeltő hatása erősíti egymást) ez meghaladhatja a 14 métert.

(Kép: NASA Earth Observatory, Allison Nussbaum; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A Chausey-szigetek a NASA Landsat–8 műholdja OLI (Operational Land Imager) műszerének felvételein. A felső kép 2018. július 22-én, apálykor készült, míg az alsó 2019. április 19-én, dagálykor. (Kép: NASA Earth Observatory, Allison Nussbaum; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A térségben hosszú története van az árapály energiája hasznosításának. A Saint Malónál a La Manche-csatorna kiöblösödésébe torkolló Rance-folyó tölcsértorkolatában már az 1960-as években árapályerőmű épült. Az erőmű 1966-ban kezdte meg az energiatermelést, kapacitása 240 megawatt. Ezzel csaknem fél évszázadon át az egész világon messze a legnagyobb teljesítményű ilyen erőmű volt (a megtermelt elektromos teljesítmény szerinti sorban utána következők 10 MW alatt maradnak). Csak 2011-ben kezdte meg működését Dél-Koreában a Sihwa Lake Tidal Power Station árapályerőmű, amely valamivel nagyobb, 245 MW teljesítményével jelenleg a legnagyobb ilyen létesítmény a világon. Az Egyesült Királyságban (Walesben) már épül egy hasonló teljesítményű erőmű, míg a távolabbi tervek között szerte a világon néhány nagyságrendekkel nagyobb teljesítményű, a tengerjárás energiáját hasznosító erőmű építése is szerepel.

Kapcsolódó cikkek:
Tengerörvények
A Scilly-szigetek
Tengeri szélfarmok az űrből

Kapcsolódó linkek:
Ebb and Flow in the Chausey Islands (NASA Earth Observatory)