Földrajzilag egyetlen szigetcsoport, politikailag és naptár tekintetében azonban kettő, mert ott vannak, ahol a dátumválasztó térben és időben a legfurcsább kanyarokat teszi.
Valószínűleg a földrajzban jártas olvasóink is bajban lennének, ha a vaktérképen rá kellene mutatniuk Tutuila szigetére. Pedig ez az öt vulkanikus eredetű szigetből és két korallszigetből álló Amerikai Szamoa legnagyobb szigete, amelyet nagyobbrészt trópusi esőerdők borítanak és korallzátonyok vesznek körül. Amerikai Szamoa területe mindössze 199 km2, ebből 142 km2 Tutuila területe, a szigetcsoport Hawaiitól délnyugatra, attól 3500 km távolságban, Új-Zélandtól pedig 2600 km-re északnyugatra a Déli-Csendes-óceánban fekszik. A mintegy 55 ezer lakosú Tutuilán van a szigetcsoport fővárosa, a 3600 lakosú Pogo Pogo, azonban ennél több mint kétszer népesebb a képen is jelölt Tafuna. A Landsat–8 OLI (Operational Land Imager) kamerájával 2022. július 22-én készült felvételen a 33 km hosszú, de legszélesebb pontján is alig 5 km széles Tutuila látható.
A Landsat–8 OLI (Operational Land Imager) kamerájának 2022. július 22-én készült felvétele Amerikai Szamoa legnagyobb szigetéről, Tutuiláról. (Kép: NASA Earth Observatory, Lauren Dauphin; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
Földrajzi értelemben a Szamoa-szigetekhez tartozik két jóval nagyobb és néhány kisebb, nyugatabbra fekvő sziget, amelyek Szamoa Független Állam néven 1962 óta önálló államot alkotnak. A szigetcsoport politikai kettéosztottsága még a tizenkilencedik század végére vezethető vissza, amikor Németország, az USA és Nagy-Britannia 1899-es háromhatalmi megállapodása alapján a nyugati szigetek Németország gyarmatai lettek, míg a keletiek az USA fennhatósága alá kerültek. Az I. világháború után a korábbi német gyarmatot Új-Zéland vonta saját fennhatósága alá, majd ezek a szigetek 1962-ben váltak függetlenné.
A Szamoa-szigetek vonulatát úgynevezett forróponti vulkanizmus hozta létre (például a Hawaii-szigetekhez hasonlóan). Mivel a földkéreg Csendes-óceáni-táblának nevezett darabja lassan odébb vándorol, a felszín alatti magmatömeg mindig másutt tör elő, a sor újabb és újabb szigeteit hozva létre. Tututilát, valamint a sor legkeletibb végén található két kisebb szigetet (Ofu-Olosega és Taʻū) jelenleg is vulkanikusan potenciálisan aktívnak tartják, noha Tutuilán a legutóbbi kitörés körülbelül 1700–1400 évvel ezelőtt lehetett, azóta főként tengeralatti vulkánkitörések történtek. Mérések szerint a vulkanikus forró pont jelenleg Taʻū szigettől keletre található.
A Csendes-óceán déli részén fekvő Szamoa-szigetcsoport két részét 100 kilométernél kisebb távolság választja el egymástól, a naptár (sőt a dél félgömb nyarán még az óra is) mégis mást mutat Szamoa Független Államban és Amerikai Szamoán, mert a szigetcsoport keleti és nyugati része között halad el a dátumválasztó. (Kép: Wikipedia, US National Park Service)
Tutuila északi részén terül el a három kisebb szigetet is magába foglaló Amerikai Szamoa Nemzeti Park, az Egyesült Államok egyetlen nemzeti parkja a déli félgömbön. Távoli elhelyezkedésének tudható be, hogy 2022-ben mindössze 1887 látogatója volt. A nemzeti park védett értékei közé tartozik a trópusi fauna és flóra, a szamoai kultúra, a régészeti lelőhelyek, a vulkanikus táj és a tengeri élővilág a korallzátonyokkal. A szigeten és környékén sokfelé megtalálhatók az egykori vulkáni tevékenység nyomai. Ezeket a nyomokat őrzi az északi part egyik sziklakiszögellése és annak folytatásaként a Pola-sziget nevű sziklaszirt, amelyet a Vaiʻava-szoros választ el a szigettől. A Tutuila délkeleti partja közelében fekvő Aunuʻu-szigeten viszonylag fiatal bazaltláva-folyások nyomai láthatók, és a kis szigeten egy egykori vulkáni kürtő belsejében édesvízű mocsár alakult ki. Egy vulkáni kaldera beomlásával alakult ki Tutuila déli oldalán az a nagy öböl, amelyben ma a főváros, Pogo Pogo kikötője található.
Tutuila északi oldalán terül el a sziget nemzeti parkja, ide tartozik természeti nevezetességként a képen látható, Pola-sziget nevű sziklaszirt és az azt a szigettől elválasztó Vaiʻava-szoros. (Kép: NASA Earth Observatory és National Park Service)
A szigetív régebbi tűzhányóinak aktivitása a kéreglemez lassú elmozdulása következtében megszűnik, a vulkánok kihűlnek és a hegyek anyaga összetömörül, miközben lassan süllyednek. A süllyedéshez a Tonga-árok közelsége is hozzájárul, ennek aktivitása erős földrengéseket okoz. A NASA kutatói egy nemrég közölt tanulmányukban új módszert tettek közzé arra, hogyan lehet pontosabban feltérképezni az erős földrengések okozta felszíni változásokat. Ehhez a helyszíni árapálymérések adatait műholdas interferometrikus apertúraszintézises radarmérésekkel (InSAR) kombinálták, mert így a trópusi növényzet és a felhőzet hatását kiküszöbölve lehet a méréseket végezni. A kutatók megállapították, hogy 2009 előtt Tutuila évente átlagosan 1–2 millimétert süllyedt, akkor azonban 8,1 magnitúdós földrengés rázta meg a térséget, Amerikai Szamoát, Szamoát és Tongát, ami hozzájárult a süllyedés felgyorsulásához. Méréseik szerint 2015 és 2022 között Tutuila átlagos süllyedése 6–9 milliméter volt.
Legalább ilyen érdekes a Szamoa-szigetek naptártörténete. 1892-ig a szigetcsoport a nemzetközi dátumválasztó (IDL, International Date Line) nyugati oldalán helyezkedett el, négy órával Japán időzónája előtt. Akkor azonban amerikai üzletemberek meggyőzték az ország királyát, hogy lépjenek át a dátumválasztó keleti oldalára, pontosabban módosítsák úgy a dátumválasztót, hogy az a szigetektől nyugatra haladjon, így három órával a kaliforniai időzóna utánra kerültek, ami amerikai szempontból kényelmesebb megoldásnak tűnt. A helyzet 2011-ben még bonyolultabbá vált, mert akkor az immár független Szamoa úgy döntött, hogy visszalépnek a dátumválasztó nyugati oldalára, mert az Ausztráliával és Új-Zélanddal szorosabb gazdasági kapcsolataik ezt teszik észszerűbbé, Amerikai Szamoa viszont megmaradt a keleti (amerikai) oldalon. Azóta tehát a dátumválasztó Szamoa nyugati szigete, Upolu, és Amerikai Szamoa legkeletibb szigete, Tutuila között húzódik, jóllehet a két sziget távolsága a 100 kilométert sem éri el. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a független Szamoa a déli félgömb nyári időszámítását is használja, aminek egy trópusi sziget esetében nem sok értelme lenne, de így tudnak szinkronban maradni Új-Zélanddal és Ausztrália mérsékelt égövi tartományaival. Ennek megfelelően Szamoa 2011 óta az UTC–11 zóna helyett az UTC+13 zónába, illetve (déli) nyáron az UTC–10 helyett az UTC+14 zónába tartozik.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy lakatlan atoll
Tongatapu
Egy ország elmerülőben: Tuvalu
Kiribati az elmerülés határán
Tutuila Island, American Samoa (NASA Earth Observatory)
Az örvények a világűrből megörökíthető látványos jelenségek közé tartoznak. A tenger örvényeit néha a plankton rajzolja ki, mostani képünkön viszont a jég.
