Mini sorozatunkban a három világóceán egy-egy távoli szigetére látogatunk el – űrfelvételek segítségével. Harmadik állomásunk a Déli-Keeling-atoll az Indiai-óceánban.
A Déli-Keeling-atollt a Nemzetközi Űrállomáson dolgozó egyik űrhajós fényképezte le. De hol is van pontosan ez különös alakú sziget? Nos, az Indiai-óceánban található Kókusz-szigetek (amely nem tévesztendő össze a világ számos helyén található, azonos nevű szigetekkel) a sorozatunkban bemutatott szigetekhez hasonlóan meglehetősen távol fekszenek minden lakott területtől. Ausztrália északnyugati partja és Srí Lanka között nagyjából félúton helyezkednek el, mégis a legközelebbi nagy sziget Szumátra, amelytől „csak” alig ezer kilométer választja el. A szigetcsoport másik neve Keeling-szigetek, felfedezőjükre, William Keeling kapitányra emlékeztetve, aki 1609-ben pillantotta meg a szigeteket. A Kókusz-szigetek két része a 25 km-rel északabbra fekvő, kisebb, lakatlan atoll, az Északi-Keeling-atoll, illetve a képen látható Déli-Keeling-atoll. Emellett a szigetcsoporthoz számos kis korallsziget tartozik.
A Nemzetközi Űrállomás 70. állandó személyzetének egyik tagja 2024. január 19-én fényképezte le a Déli-Keeling-atollt az ISS-en használt Nikon D5 digitális fényképezőgéppel, 460 mm fókuszú teleobjektívvel. (Kép: NASA Earth Observatory, Justin Wilkinson; NASA JSC)
A Déli-Keeling-atoll hosszabb kiterjedése 17 km, szélessége 12 km. Szárazföldi területe mintegy 13 km2, ez veszi körül a 140 km2-es lagúnát. Érdekesség, hogy az atoll mélységét annak a HMS Beagle hajónak a legénysége mérte meg először 1836-ban, amely hajón Charles Darwin világkörüli útját tette. A szigetcsoport közigazgatásilag 1955 óta Ausztráliához tartozik, annak tengerentúli területe, de saját zászlaja és címere van, előbbiben többek közt az Ausztráliával való kapcsolatra utaló Dél Keresztje csillagképpel.
A Déli-Keeling-atoll szigeteit mintegy 600 fő lakja, többségük az Otthon-szigeten (Home Island) lévő Bantam Village lakója. Az atoll másik lakott szigete a Nyugati-sziget (West Island), amely elég nagy ahhoz, hogy egy repülőtér futópályája is elférjen rajta. A világűrből készült felvételen jól érzékelhető a víz mélysége. A lagúna déli részén a sekély víz világos kékeszöld színű. Ezen a részen apálykor a lagúna szárazra kerül. Ezzel szemben az északi részen a víz mélysége 8 és 14 méter közötti, ez a terület sötétebb árnyalatú a képen.
A szigetcsoport az 1800-as évek óta viseli a Kókusz-szigetek nevet, utalva arra, hogy a tizenkilencedik században kókuszpálma-ültetvényeket létesítettek, amelyek művelésére rabszolgákat telepítettek a szigetekre. A hivatalos elnevezésben 1955 óta mindkét nevet használják: Cocos (Keeling) Islands. A sziget fontos szerepet játszott a huszadik század elején a rohamosan kifejlődő nemzetközi hírközlésben. A déli atoll északnyugati szigetén, a Direction-szigeten (Direction Island) 1910-ben távíró állomást létesítettek, amely kulcsfontosságú volt az Ausztrália, Délkelet-Ázsia és Afrika déli területei közötti távíró összeköttetés biztosításában.
Kapcsolódó cikkek:
A legrosszabbra készülve
Egy lakatlan atoll
Szigetország veszélyben
Egy ország elmerülőben: Tuvalu
Három távoli sziget – I.
Három távoli sziget – II.
Kapcsolódó linkek:
South Keeling Atoll (NASA Earth Observatory)