Szunnyadó tűzhányó

Sötétzöld kör közepén emelkedik magasba Új-Zéland Északi-szigetén a sziget második legmagasabb hegye, a Taranaki pajzsvulkán szabályos kúpja.

A gyakran hóval borított, 2518 m magas csúcsot sötétzöld erdők gyűrűje veszi körül, míg távolabb a világosabb zöld legelők terülnek el. A hegy gyarmati időkből származó neve Mount Egmont, azaz Egmont-hegy, amelyet Cook kapitány 1770-ben, első Föld körüli útja során nevezett el így, John Perceval, Egmont második grófja, az admiralitás korábbi parancsnoka (első lordja) tiszteletére. Egmont nevét a hegyet körülvevő, csaknem szabályos, 9,6 km (6 mérföld) sugarú kör alakú Egmont Nemzeti Park őrzi. A területet már 1881-ben védetté nyilvánították, majd 1900-ban az ország második nemzeti parkja lett. Ma Új-Zéland 13 nemzeti parkja közül a második legkisebb a maga 342 km² területével.

A NASA Landsat–8 műholdján működő OLI (Operational Land Imager) kamera 2023. június 10-i felvétele a Taranaki-hegyről és a tűzhányót körülvevő Mount Egmont Nemzeti Parkról. A 2518 méter magas csúcstól északnyugatra két kisebb, kihunyt vulkán látható, a Kaitake és a Pouakai. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

A 2518 méter magas Taranaki-hegy a 2797 méteres Ruapehu után az Északi-sziget második legmagasabb hegycsúcsa. (A Déli-szigeten számos 3000 méternél is magasabb hegycsúcs található, olyannyira, hogy Új-Zéland hegycsúcsainak magasság szerinti sorában a Taranaki-hegy csak a 65. helyet foglalja el.) A Landsat–8 felvételén a hófödte főcsúcstól északnyugatra jól látható két kisebb, kihunyt vulkán, a Kaitake és a Pouakai. Az Egmont Nemzeti Park sötétzöldnek látszó területét túlnyomórészt két, Új-Zélandon őshonos tűlevelű fafaj, maori nyelven a rimu (Dacrydium cupressinum) és a kāmahi (Pterophylla racemosa) alkotják. A magasabban fekvő területeken ezek fokozatosan átadják a helyüket a szubalpin és alpesi jellegű növényzetnek.

Bár felülről a környezet rendezettnek látszik, a tűzhányó viharos múltjában drámai események játszódtak le. Feljegyzések szerint a vulkáni felépítmény (edifice) a múltban 16-szor omlott össze és épült újra, miközben minden ilyen ciklus során rengeteg törmelék gördült le a lejtőkön. A meredek lejtők, a laza szerkezetű üledék, a sok csapadék és az eltemetett vetődések egyaránt hozzájárultak a felépítmény összeomlásához. A felhalmozódó üledék hozta létre azt a félszigetet, amelynek közepén ma a vulkán magasodik, de a kidobott vulkáni törmelék messzebbre is eljutott, nyomait a tengerparttól 8 km távolságban is kimutatták.

A 2010. április 12-én készült felvételen még nem borítja hó a Taranaki csúcsát. (Kép: Kathrin & Stefan Marks, Creative Commons Attribution-Noncommercial-Noderivs 2.0 Generic)

A Taranaki-hegy tűzhányója legutóbb több mint 200 évvel ezelőtt tört ki, de a vulkanológusok előrejelzései szerint 30–50% közötti annak a valószínűsége, hogy a következő kitörése 50 éven belül bekövetkezik. Bár a tűzhányó szunnyad, a vulkáni aktivitás veszélyes velejárója, az iszapár (lahar) az elmúlt évtizedekben is rendszeresen előfordult. (A lahar víz és piroklasztikus törmelék folyékony elegyét jelenti. A legkisebbek csak néhány méter szélesek, néhány centiméter mélyek és néhány m/s sebességgel folynak. A legnagyobbak szélessége viszont elérheti a több száz métert, mélységük több tíz méter, sebességük elérheti a néhányszor tíz m/s-ot, ezek súlyos pusztítást okoznak. Lahar nemcsak a tűzhányó kitörésekor jöhet létre, hanem a korábban kidobott vulkáni törmelék földrengés vagy intenzív esőzés hatására is megindulhat.) Egy napjainkban bekövetkező vulkánkitörés súlyos következményekkel járna, mert az érintett térséget mintegy 110 ezer ember lakja, emellett jelentős a területen a mezőgazdasági és ipari termelés.

Az folyamatos fenyegetettség ellenére a magasba tornyosuló, szabályos vulkáni kúp ikonikus szerepet tölt be Új-Zéland kultúrájában. Műalkotásokon éppúgy előfordul, mint különböző termékek védjegyeként vagy postabélyegeken, de az ország korábbi valutájának legmagasabb címletű bankjegyén is a kultikus hegy képe volt látható. A hegy jelentőségének és az őslakos maorik kultúrájában játszott fontos szerepének elismerése volt, amikor 2017-ben az Északi-sziget szent hegyét az élő személyeket megilletőkkel azonos jogokkal ruházták fel, kifejezve a környéken élő nyolc maori törzs felfogását, miszerint a hegyet családtagjuknak tekintik, és aki a hegyet veszélyezteti, az az egész törzset veszélyezteti.

Új-Zéland hivatalos pénzneme 1933 és 1967 között az új-zélandi font volt, azonban 1967-ben a brit birodalmi rendszerről áttértek a decimális pénzrendszerre, egyúttal az új-zélandi dollár használatára. Az új-zélandi font legnagyobb címletű, 50 fontos bankjegyét a Taranaki-hegy képe díszítette. Ezt azonban nem sokan birtokolhatták, ugyanis az országban még az 1960-es évek közepén is csak 1000 font körül volt az éves átlagkereset. Napjainkban a gyűjtők több ezer dollárt is adnak egy ilyen 50 fontos bankjegyért. (Kép: Reserve Bank of New Zealand)

Kapcsolódó cikkek:
Új-Zéland színei
Új-Zéland az űrállomásról fotózva

Kapcsolódó linkek:
Mount Taranaki’s Ring of Forest (NASA Earth Observatory)
Vulkán és nemzeti park Új-Zélandon (Sentinel blog)