A Külső-Hebridák

A kopár és zord éghajlatú szigetcsoport, amelyet egy zenemű és egy állati termék tett világhírűvé, ritkán engedi magát lencsevégre kapni.

A Külső-Hebridák több mint 100 kisebb-nagyobb szigetből álló szigetlánc, amely Skócia partjaitól északnyugatra emelkedik ki az Atlanti-óceán vizéből. A szigetív északkelet-délnyugati irányban mintegy 200 kilométer hosszan nyúlik el, jellemzőik a tagolt felszín, a fehér homokú tengerpartok és a mostoha körülményeket jól tűrő birkák. Egyes becslések szerint a szigeteken a birkák száma meghaladja az emberekét. A szigeteken élő birkafajok jól tűrik a nedves, szeles éghajlatot és a durva felszínt. Gyapjukból készül a kézzel fonott és szőtt Harris-gyapjú (Harris Tweed), a Külső-Hebridák legismertebb terméke, amely megnevezés törvényi védettséget élvez, csak a Harris- vagy a Lewis-szigeten készült gyapjú viselheti a Harris Tweed márkanevet. A védjegyet a huszadik század elején formalizálták, napjainkban a szigetek mintegy 400 lakója foglalkozik a gyapjúszövet előállításával.

Csak a Külső-Hebridákon kézzel font és festett fonalból, kézzel szőtt gyapjúszövet viselheti a Harris Tweed máltai keresztes-gömbös védjegyét, amelyet 50 méterenként nyomnak a szövetre. (Kép: BBC, Kathryn MacLeod)

A szigetek közül mindössze 15 lakott, a 3056 km² területű szigetcsoport lakossága mindössze 26 ezer fő. A sor északi részén fekvő Lewis and Harris kettős sziget a legnagyobb, olyannyira, hogy közel 2200 km²-es területével ez a Brit-szigetek harmadik legnagyobb szigete (a Brit fősziget és az Ír-sziget után). Itt él a lakosság döntő többsége, a többi lakott sziget egyikének a népessége sem éri el a 2000 főt.

A NASA Landsat–8 műholdjának OLI (Operational Land Imager) műszerével 2024. szeptember 18-án készített felvétel a Külső-Hebridáktól. A szigetívet a Minch és a Little Minch tengerszorosok választják el a Belső-Hebridáktól, amelyek legnagyobb szigete, a Skye ugyancsak látható a képen. (Kép: NASA Earth Observatory, Michala Garrison; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Amint egy korábbi cikkünk ábrájáról leolvasható, a környéken ritka vendég a derült idő, a Landsat–8 műholdnak 2024 szeptemberében mégis sikerült kifognia egy olyan napot, amikor felhőmentesen látszanak a szigetek. A szigetek éghajlata óceáni, ennek megfelelően a nyári középhőmérséklet 14 °C, viszont a januári kellemesen enyhe, +6 °C, az éghajlat további jellemzői a heves esőzések és az erős szél. Bár a Külső-Hebridák szigetei általában sziklásak, azonban a Harris- és a North Uist-szigeten hosszú, fehér homokkal borított partszakaszok is találhatók, a homokot a kagylók partra mosott, felaprózódott darabjai és a jég okozta erózióból származó törmelék alkotja. A szigetek belsejében alacsonyan fekvő, füves síkságok (machair), ingoványok és mocsarak terülnek el, helyenként sós vizű lagúnákkal. A legnagyobb és legészakibb Lewis-sziget völgyeit a legutóbbi jégkorszakban a jég mozgása és az olvadékvíz vájta ki.

A Harris- és a North Uist- szigeten hosszú, fehér homokkal borított partszakaszok is találhatók. (Kép: Paolo Chiabrando, Unsplash)

A szigetek fő bevételi forrása a turizmus, statisztikák szerint az évente idelátogató turisták száma meghaladja a 200 ezret, vagyis közel tízszerese a szigetek lakosságának. A Lewis-sziget turisztikai látványossága a callanaishi állókövek (Calanais Standing Stones), amelyeket a sziget nyugati partjának egykori lakói mintegy 5000 évvel ezelőtt állítottak. A legnagyobb kőtömb 4,8 méter magas és 5,5 tonnás. Egyes feltételezések szerint a kőoszlopok – Stonehenge-hez hasonlóan – nemcsak kultikus, hanem csillagászati célokat is szolgálhattak.

A bevezetőben ígért zenemű pedig természetesen Felix Mendelssohn német zeneszerző szimfonikus költeménye, a Hebridák nyitány, amelyet 1830-ban komponált az előző évben a Hebridákon tett látogatása élményei alapján. Igaz, az általa felkeresett sziget a Belső-Hebridákhoz tartozó Staffa volt.

Kapcsolódó cikkek:
Tengeri hőhullám
Felhőmentes Brit-szigetek
Felhőhullámok az Északi-tenger fölött

Kapcsolódó linkek:
Scotland’s Outer Hebrides (NASA Earth Observatory)