Közép-Amerika legmélyebb és Guatemala második legnagyobb tava ősi vulkánkitörések nyomán létrejött kalderában alakult ki.
Az amerikai kontinens csendes-óceáni partja mentén végighúzódó Kordillerák közép-amerikai szakasza a Sierra Madre. A Kordillerák a Csendes-óceánt körülölelő Tűzgyűrű mentén fut, így magától értetődő az erős vulkanizmus és a gyakori földrengések. A heves vulkanizmus alakította ki 158 000 – 40 000 évvel ezelőtt Guatemala délnyugati részének mai geológiai arculatát. Ebben az időszakban legalább három robbanásos kitörés történt a térségben, köztük Közép-Amerika első, a geológiai adatok alapján rekonstruált szuperkitörése, a Los Cocoyos kitörés. A kitörések nyomán alakult ki az a hatalmas kaldera, amelyet később víz töltött meg, létrehozva az Atitlán-tavat. Az 1562 méter tengerszint fölötti magasságban fekvő tó Guatemala második legnagyobb tava, legnagyobb mélysége körülbelül 340 méter (ezzel Közép-Amerika legmélyebb tava), víztérfogata 20 km3. A tó és a vulkáni táj mai képe látható a NASA Landsat–8 műholdja OLI (Opertional Land Imager) műszerének 2024. január 17-én készített felvételén. A képet a domborzat jobb kiemelése érdekében kiegészítették a NASA SRTM (Shuttle Radar Topography Mission) küldetése során végzett radarmérések alapján előállított digitális terepmodell adataival. (Az SRTM küldetést 2000 februárjában az Endeavour űrrepülőgéppel hajtották végre, a mérésekről, illetve a kapott eredményekről tavalyi cikkeinkben részletesen írtunk.)
A NASA Landsat–8 műholdja OLI (Opertional Land Imager) műszerének 2024. január 17-én készített felvétele a guatemalai Atitlán-tóról és az azt körülvevő hegyekről. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; Landsat adatok: U.S. Geological Survey)
A mintegy 85 000 évvel ezelőtti szuperkitörés nyomán a kaldera déli oldalán három „új” tűzhányó született, a San Pedro, a Tolimán és az Atitlán. Közülük az Atitlán a legfiatalabb, legmagasabb (3535 m) és legaktívabb. Lejtőit kisebb magasságban erdők borítják, a csúcs közelében viszont a hegy kopár, különösen a déli oldalán, ahová a későbbi kitörések során kiömlött a láva. Az Atitlán robbanásos kitöréseiről a tizenötödik század óta vannak feljegyzések, legutóbbi kitörése 1853-ban történt, azonban a robbanásos kitörések közötti időszakokban is ereget vulkáni gázokat a magasba (gőzt, szén-dioxidot, kén-dioxidot, hidrogén-szulfidot és kisebb mennyiségben más gázokat). Ezzel szemben a képen látható másik két tűzhányó, a San Pedro és a Tolimán inaktív. A 3158 m magas Tolimán régebbi kitörései során kiömlött és megszilárdult lávának köszönheti a tó déli partja a szabálytalan alakját. A tavat a képen szürkének látszó települések, illetve barnának látszó mezőgazdasági területek veszik körül. A tó partján tucatnyi kisebb-nagyobb település található, legnagyobb közülük a térség turisztikai központjának számító, 11 ezer lakosú Panajachel a tó északi partján, az azonos nevű folyó torkolatánál. A térség fő terményei a kávé, a kukorica, a búza, a burgonya, a cukornád, valamint bab és más zöldségfélék.
A NASA EO–1 műholdjának 2009. november 27-én az Atitlán-tóról készített felvételén jól látható a különösen intenzív algavirágzás okozta zöldes elszíneződés. (Kép: NASA Earth Observatory, Jesse Allen; EO-1 ALI adatok a NASA EO-1 team szívességéből)
A mintegy 130 km2 területű tó vize mélykék színű, de helyenként halvány zöldes árnyalat figyelhető meg. Ezt az elszíneződést az északi parton a tóba ömlő folyók által szállított hordalék okozza. A szín a kékeszöld algáknak, az úgynevezett cianobaktériumoknak köszönhető, amelyek gyorsan elszaporodnak, ha tápanyagokban, főként foszforban és nitrogénben gazdag hordalék kerül a vízbe. Különösen erős volt az Atitlán-tóban az algavirágzás 2009 október-novemberében és 2015 augusztusában. Az Atitlán-tavi Előrejelző Rendszer becslése szerint a 2024. januári felvétel készítésekor az algavirágzás valószínűsége csak 42% volt, ami viszonylag alacsony értéknek számít. Az algák elszaporodása azért veszélyes, mert a cianobaktériumok méreganyagokat termelnek, amelyek elpusztíthatják a tó egyes részeiben az élővilágot. Az algavirágzást gyakran a modern emberi társadalmak tevékenységével hozzák összefüggésbe, azonban a kutatók az üledékből vett minták elemzése alapján megállapították, hogy a tó körül az 1000 évvel ezelőtt létezett maja települések idején is előfordult az algavirágzás. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egymásba ágyazódó kalderák
Éghajlati katasztrófát okozó vulkánkitörés
A Krenyicin-vulkán
Fernandia tűzhányója
A Newberry-kaldera
Volcanic Vistas of the Guatemala Highlands (NASA Earth Observatory)
A Tibeti-fennsík északi részén a világ nagyobb részével ellentétes tendencia figyelhető meg: a tavak száma és nagysága rohamosan nő.
