Algavirágzás a Brit-szigetek körül

Az Atlanti-óceán északi részén tavasszal gyakori jelenség az algavirágzás, ezúttal a Brit-szigetek körül sikerült megörökíteni.

Az április elején készült felvételen jól követhető a mikroszkopikus lények rohamos elszaporodásának makroszkopikus megnyilvánulása a két nagy sziget, a Brit-sziget és az Ír-sziget közötti Ír tengerben, illetve a Brit-sziget déli és keleti oldalán.

A NASA Suomi-NPP műholdjának a látható és az infravörös tartományban dolgozó VIIRS (Visible Infrared Imaging Radiometer Suite) kamerája 2025. április 7-én fényképezte le a felhőmentes Brit-szigeteket. (Kép: NASA Earth Observatory, Wanmei Liang; VIIRS adatok: NASA EOSDIS LANCE, GIBS/Worldview és Suomi National Polar-orbiting Partnership)

A színes örvények egy részét, elsősorban a partokhoz közelebbieket valószínűleg a vízben lebegő hordalék és más anyagok alkotják. A hordalékot a nagyobb folyók, például a Severn szállítják a tengerbe, de egy részét az erős tengeráramlások és a hullámok hatására a tengerfenékről felkavarodó anyag alkotja. Korábban 8 év alatt a műholdak MODIS detektoraival végzett méréseket elemezve a kutatók részletesen feltérképezték ezeknek az ásványi eredetű szemcséknek a térbeli eloszlását és évszakos mintázatait az Ír-tengerben.

A tavaszi időszakban azonban valószínű, hogy a színes örvénylést az óceán vizében lebegő, apró, növényszerű élőlények sokasága, a fitoplankton okozza. Megfelelő körülmények hatására a fitoplankton robbanásszerű szaporodásnak indul, ezt nevezik „algavirágzásnak”. A jelenség az óceán több ezer négyzetkilométeres területén következhet be, így nagy kiterjedésének köszönhetően a világűrből is látszik. A 2025. április 7-én készült felvételen az Északi-tengerben a part mentén és a parttól távolodva több száz kilométer hosszan figyelhető meg az algavirágzás jellegzetes zöldes színe. Két színárnyalat különböztethető meg, a tejszerű, világosabb árnyalatúnak látszó víz a zöld algák (Chlorococcales) jelenlétére utal, míg a zöldebb területekre a kovamoszatok (Diatomeae) jellemzők. Ezek (akárcsak a fitoplanktont alkotó harmadik nagy csoport, a cianobaktériumok) a vízfelszín közelében élnek, ahová a fotoszintézishez elegendő fény jut le.

Akárcsak a világtengerek más részein, a fitoplankton itt is a tengeri tápláléklánc legalsó szintjét alkotja. Ezek szolgálnak az evezőlábú rákok (Copepoda), a plankton más fajai és a halak táplálékául, amelyekkel azután a nagyobb tengeri élőlények táplálkoznak. Egy 2023-ban végzett vizsgálat során azonban kimutatták, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén sok területen változik a fitoplankton gyakorisága, az Északi-tengerben nő a mennyiségük, a partoktól távolabbi területeken viszont csökken, aminek hatása lehet a táplálékláncra. Bár a fitoplanktont alkotó egysejtű szervezetek parányiak, szabad szemmel láthatatlanok, csak tömeges előfordulásuknak köszönhetően válnak láthatóvá. Mindamellett, a világtengerekben olyan mennyiségben vannak jelen, hogy a földi élővilág teljes fotoszintézisének felét a fitoplankton végzi, szerepük tehát óriási a napenergia élővilág számára történő hasznosításában. Ugyanilyen arányban osztoznak a növényekkel a fotoszintézis melléktermékeként létrejövő oxigén előállításán, a légköri oxigén felét ugyancsak a fitoplankton fotoszintézisének köszönhetjük.

Kapcsolódó cikkek:
A Külső-Hebridák
Árapály a Chausey-szigeteknél
Színes tölcsértorkolat
Felhőmentes Brit-szigetek
Tengeri szélfarmok az űrből
A ködös Britannia – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról

Kapcsolódó linkek:
Blooming British Isles (NASA Earth Observatory)